Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)
Bartucz Lajos: Anthropologiai és személyazonossági vizsgálatok Semmelweis csontvázán
3. Sípcsont ( tibia) Mindkét tibia ép. Csupán a bal tibia condylus laterálisának felszínén van 4—5 cm hosszú repedés és az ízülő felszín laterális szélén 15x17 mm nagyságú felületi csonthiány, amely valamelyik vizsgálat folyamán keletkezhetett, de a pontos méretek felvételét ez sem akadályozta. Ami a két tibia hosszát és vastagságbeli fejlettségét illeti, az közepesnek mondható. A condylus lateralis ízfelszíne és a malleolus medialis csúcsa között mért egész hossz a jobb oldali csonton 366 mm, a bal oldalin 367 mm, az eminentia intercondyloidea csúcsától mért legnagyobb hossz pedig a jobb oldalin 373 mm, a bal oldalin 365 mm. A bal oldali csontnak ez a nagyobb hosszmérete kissé enyhíti a jobb oldali combcsont tárgyalt fölényét a bal felett. E méretértékek közép-európai viszonylatban (Martin, 1928) valamivel a közép alatt foglalnak helyet, s a svájci adatokhoz állanak közelebb. Bár az izomtapadási felületek a két tibián is eléggé fejlettek, mégis a femurokhoz viszonyítva lényegesen simábbak, vékonyabbak, karcsúbbak. Ezért a hosszúság-vastagsági jelző, amely a tibia legkisebb kerületének viszonyát fejezi ki az egész hosszhoz, a jobb oldali csonton 19,39, a bal oldalin 19,07, amely értékek Semmelweis sípcsontjait a kevésbé tömeges csontok közé sorolják, s bajuvárok adatai mellett foglalnak helyet (Martin. 1928). A diaphysis sagittális átmérője a jobb oldali sípcsonton 32 mm, a bal oldalin 30 mm, míg a transversalis átmérő 23 mm, illetve 22 mm. Ezen adatok egyfelől egyenszárú háromszög alakú tibia átmetszetre vallanak, s másfelől bilaterális asymmetriáról tanúskodnak a jobb oldali csont javára. Anthropologiai szempontból a sípcsont legfontosabb alakjelzője az ún. index cnemicus, amely a tibia-közép transversalis átmérőjének a sagittális átmérőhöz való százalékos viszonyát fejezi ki. E jelző értéke Semmelweis jobb oldali sípcsontján 71,88, a bal oldalin 73,33. Mindkét érték úgy a Khuff-féle, mint a Manouvriere- és Vernauféle index beosztásban az euryknemia csoportjában foglal helyet, s a közép-európai férfi adatokhoz áll legközelebb (Martin, 1928). Ami Semmelweis sípcsontjának egyéb morfológiai jellegzetességeit illeti, az eminentia intercondyloidea, főleg a medialis, igen nagy,
