Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Bartucz Lajos: Anthropologiai és személyazonossági vizsgálatok Semmelweis csontvázán

rész 25—30 mm hosszúságban és 4—5 mm szélességben a margó laterálisból kiálló lapos csontperemet alkot, amely pontosan a crista lateralis vonalában foglal helyet, ami valószínűleg az izmok működésének következménye. Ezzel kapcsolatban felmerülhet azonban az a gondolat is, hogy vajon a második kartörés, melyről Semmelweis életrajzírói beszélnek, nem ugyanezen a helyen történt-e, s nem a második törés okozta-e a jobb felkarcsont distalis végdarabjának nagyfokú megvastagodását? (1. ábra.) A felkarcsontok egyébként a közepesen fejlettek közé tartoznak, s karjaival nem erős munkát végző egyénre vallanak, főleg, ha az alsó végtag csontjaihoz viszonyítjuk. A jobb oldali felkarcsont erősebb fejlettsége a ballal szemben, kifejeződik a caput és epicondylus méreteiben is. A caput transversalis szélessége ugyanis a jobb oldalon 46 mm, a bal oldalon 45 mm, sagittális szélessége a jobb oldalon 50 mm, a bal oldalon 48 mm, amiből 92,0, illetve 93,75 caput-jelző számítható. A felső epiphysis-szélesség (Martin 3. mérete) a jobb oldalon 54 mm, a bal oldalon 53 mm, az alsó epiphysis-szélesség (Martin 4. mérete) pedig 63 mm, illetve 62 mm. Mindkét felkarcsonton, de különösen a jobb oldalin a collum chirurgicum felett, és a tuberculum május felszínén elég sok kisebb nagyobb pórus van. A jobb felkarcsont valamivel érdesebb, mint a bal. Legszembetűnőbb e különbség a sulcus intertubercularis két szegélyén a crista tuberculi majoris és a crista tuberculi minoris felső részén. Itt észrevehető ellentét mutatkozik a törött és egészséges, illetve a jobb és bal kar között. A tuberculum minus a bal felkarcsonton hosszabb, laposabb, keskenyebb, simább, a jobbon szélesebb, jobban kidomborodó, csúcsával kissé a sulcusra hajló és tövénél 25 mm hosszú, 4—5 mm széles érdesség van. A bal felkarcsonton a crista tuberculi majoris is simább, kevésbé kiemelkedő, a jobb felkarcsonton pedig 4—5 mm magasan és szélesen kiemelkedő érdességekkel halad lefelé és megy át az itt nagyobb felületű, érdesebb s közepén sekély sagittális barázdával két részre osztott tuberositas deltoideaba. A corpus alsó felén a bal felkarcsonton a margó lateralis teljesen elsimult, a törött jobb felkarcsonton ellenben igen éles, kiálló crista-t alkot, amely a törött részen kissé elsimul, de felfelé haladva