Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Bartucz Lajos: Anthropologiai és személyazonossági vizsgálatok Semmelweis csontvázán

IV. A szabad felső végtag csontjai (extremitas superior) /. Felkarcsont (humerus) Egészen minimális horzsolásoktól eltekintve mindkét felkarcsont teljesen ép. A méretek tanúsága szerint a jobb oldali felkarcsont lényegesen hosszabb és főleg vastagabb, mint a bal. A legnagyobb hosszúság ugyanis a jobb oldalin 323 mm, a bal oldalin 320 mm, az egész hossz a jobb oldalin 317 mm, a bal oldalin 314 mm. A diaphysis közép legnagyobb átmérője a jobb oldalin 23 mm, a bal oldalin 21 mm. A diaphysis legkisebb kerülete a közép alatt a jobb oldalin 66 mm, a bal oldalin 62 mm. Csupán a diaphysis közép legkisebb átmérőjében nincs különbség, mivel az mindkét oldalon 18 mm. A felkarcsont méretei tehát egyfelől az átlagosnál valamivel hosszabb felkarról és Semmelweis metrikus és morfológiai, s így minden bizonnyal funkcionális jobbkezűségéről is tanúskodnak. A hosszúság-vastagsági jelző a jobb felkarcsontra 20,5, a balra 19,37. Mindkettő a közepes értékek között foglal helyet. Dacára, hogy a jobb humerus a corpus alsó harmadában rézsútos irányban életben eltörött, majd összeforradt, a csont általános alakja lényegesen nem változott, csupán a corpusnak az alsó harmada erősen megvastagodott. A corpusnak ez a megvastagodott darabja 80 mm hosszú s közepén 86 mm kerületű, míg a bal oldali kerülete ugyanazon a helyen mérve csak 63 mm. A jobb felkarcsont törése tehát pontosan a corpus alsó harmadának legvékonyabb helyén történt, de nem keresztben, hanem hosszában, rézsútosan. A törés vonala jól megállapítható, teljes hossza 50 mm, a csont felező pontja alatt kb. 30 mm-rel kezdődik a margó laterálison, s rézsútosan fut lefelé a csonton át az ellenkező oldalra a margó medialishoz, s végződési pontja (distalis pontja) körülbelül 20 mm-rel esik a csont legkisebb kerülete alá, s 53 mm-re a trochlea csúcstól felfelé. A tört végek összeillesztése nem volt legpontosabb, mert a corpusnak ezen alsó törött, de teljesen odacsontosodott vége a margó medialisból 5—6 mm-re kiáll. Még kevésbé volt pontos a tört végek összeillesztése fent a margó laterálison, a csont testének közepe alatt, ahol az extremitas distalissal együtt letört (lerepedt). A felfelé keskenyedő, hegyesedő corpus