Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Bartucz Lajos: Anthropologiai és személyazonossági vizsgálatok Semmelweis csontvázán

normálisan fejlettek, s a variáció sorban az aránylag nagyobb, szélesebb, vaskosabb csigolyák közé tartoznak, jól fejlett compact csontállománnyal, valamint izomtapadási nyúlványokkal és felületekkel. Az is jellemző, hogy a szabad csigolyasor alsó csigolyái (utolsó hátcsigolyák és az ágyéki csigolyák) relatíve fejlettebbek, mint a felsők, amiből arra lehet következtetni, hogy az alsó testfél akár konstitucionálisan, akár igénybevétel következtében, valamivel fejlettebb, vaskosabb volt, mint a felső. Ez különösen a hátcsigolyákon a processus transversusok, az ágyékcsigolyákon pedig a spinae vertebrae nagyságában, szélességében és érdességében mutatkozott. Több csigolyatesten a facies superior és inferior peremét nagyobb exostosisok és apró tüskés kinövések veszik körül. Különösen feltűnő ez az ötödik ágyékcsigolyán és még inkább a középső hátcsigolyákon, ahol a corpus elülső peremét veszik körül kisebb-nagyobb exotosisok, csontlerakódások, s rajta igen érdes, tüskés szegélyt alkotnak. Még feltűnőbbek, nagyobbak és sűrűek a tövisszerű exostosisok, csontlerakódások a hátcsigolyák felső és alsó ízületi nyúlványai között, s a tövisnyúlványok ívrészének felső és alsó szélén, az incisurae vertebrae cranialis és caudalis szélein, valamint a tövisnyúlványok lapjának belső felszínén, tehát a foramina vertebralia belső peremén. Ugyanilyen kiálló, éles, tüskés csontperem veszi körül több háti csigolyán a harántnyúlványok bordai ízfelszíneinek széleit. Ezek a csontlerakódások néhol az eredeti ízfelszínek egy részét is elfoglalták, s nagymértékben korlátozták a gerincoszlop és az egész törzs különböző irányú mozgásait. Ezek nyilvánvalóan az előrehaladott spondylarthrosis kétségtelen bizonyítékai. A negyedik ágyékcsigolya testének legnagyobb szélessége a peremek közt mérve 51 mm, az ötödiké 52 mm. A negyedik ágyékcsigolyán a corpus magassága elöl Hl mm, hátul 30 mm, az ötödiké viszont elöl 32 mm, hátul 28 mm. Az ebből kiszámított verticalis lumbar-index a 4. ágyéki csigolyára 103,33, az 5.-re 87,50. E méretek azt bizonyítják, hogy Semmelweis utolsó ágyéki csigolyái a férfi-csigolyák között a nagyobbak, fejlettebbek közé tartoztak és ágyéki domborulata, illetve homorulata (lordosis) elég erős lehetett. Ezt természetesen csak az összes ágyékcsigolyák méretei alapján lehet teljes biztonsággal megállapítani. A keresztcsont (

sacrum). Semmelweis gerincoszlopának a legépebb