Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Vörös László: Adatok a Horthy-korszak egyetemi orvosainak társadalomszemléletéről és társadalmi meghatározottságáról

re, hogy az „autonóm" (így a vallásoktól is független) egyetemeken a kurzus idejében a tantermek falára kitűzik a keresztet; Budapesten pl. a Bethlen Károly és Bethlen Katalin ifjúsági körök kérésére [118]. A tanévnyitók ugyanakkor istentiszteletekkel kezdődnek. Hiába tiltakozik e légkörben egyik-másik egyetemi tanár (pl. a szegedi Karban Löte tanár erőteljesen kifogásolja, hogy az egyetemi megnyitó ünnep az eddigi hagyományoktól eltérően istentisztelettel kezdődik. „Kéri .. .hogy jövőre a régi hagyomány fenntartására és felekezetieskedés elkerülésére lépések történjenek" [119], e tendencián nem tud módosítani). A vezetőréteg az egyházaktól a szocializmus elleni ideológiai küzdelem megvívását várja. Nyíltan céloz erre Klebelsberg, aki szerint a nagy világnézeti harcot a szociáldemokráciával nem az államok, hanem az egyházak fogják megvívni [120], További alakító tényező a Kar világszemléletén, mint már kimutattuk, hogy a kommunista és egyéb haladó erők üldözése folytán a liberális nézőpontok képviselői is elerőtlenedtek, súlyukat vesztették a karokon belül és így hangsúlyozottan a kurzus hívei és jobboldali elemek kerülnek szóhoz. Jellemző ugyanakkor, hogy a legfékevesztettebb üldözések idején is az ország „skarlátfertőzése miatt' (a kommunizmus vonzóerejétől való félelmükben) — egyes lépéseket csak óvatosan mernek megtenni. így pl. az egyetemeken május 1 -e a kurzus elején is hivatalos ünnepnek számít, csak 1924. őszén, a műegyetem javaslatára törlik el — Károly király és Zita királyné születés és névnapja megünneplésével együtt — helyette Horthy névnapját ünneplik meg [112]. A társadalomszemlélet politikai és osztálykorlátainak fontos tényezője — mint említettük —, hogy az új egyetemi tanárok kinevezésénél az állam jelentős szerepet játszott és így az új garnitúra tagjai egyúttal egy tudatos szelekció folytán kiemelt reprezentánsok voltak. Természetesen nem csak társadalmi, hanem szakmai karrier is kellett egy-egy kinevezéshez, de kétségtelenül azok voltak előnyben, akik nemcsak szakmai szempontból, hanem a társadalomszemlélet szempontjából is megbízhatónak bizonyultak a katedrára. A konformizmus ezért igen fontos tényezője lett az akadémiai pályákon az előrehaladásnak — mindez az adott társadalmi viszonyok mellett visszahúzó tényezőként hatott.