Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Vörös László: Adatok a Horthy-korszak egyetemi orvosainak társadalomszemléletéről és társadalmi meghatározottságáról

oldalát vetítik fel, azt az oldalt amelyben a VKM. élezi a helyzetet az egyetemekkel. Az 1920-as évek első felében fokozatosan elmérgesedő viszony akut krízishez vezetett az ún. Ádám-ügyben, 1926-ban. Horthy ekkor — személyes okok alapján — Klebelsberg útján, a Kar megkérdezése és előzetes megbeszélések nélkül kineveztette Ádám Lajost, az egyébként nagyhírű, liberális gondolkozású sebészt, a Szent István Kórházban létesített III. sz. sebészeti klinika élére. A Kar igen érzékenyen reagált az autonóm jogok — ebben az esetben teljes — semmibevételére. Memorandumban tiltakozik, dékánja lemond, a többi fakultást maga mellé állítja, egyik tanárát, Verebély Tibort Horthy-hoz meneszti különkihallgatásra, a kinevezett rendkívüli tanár jogait elvitatja, kari ülésen való megjelenésében gátolja, agitációt fejt ki az ifjúság körében hogy ne vegyék fel Ádámot előadóul, „venia legendijét" (hosszú ideig eredményesen) korlátozni igyekszik, Ádám megnyilatkozásait negligálja, a kari üléseken megszégyeníti, a diákoknak küldött anyagi támogatását visszautasítja, tanszékét megszüntetni kívánja stb., [109]. Klebelsberg a precedens következményeit vállalja, sőt az ügy — mint már egy előző fejezetben említettük — Bethlen István miniszterelnök elé kerül, aki szintén kiáll a kormányzói döntés mellett. A Kar eleinte még egyezkedni próbál. A kompromisszum lényege, hogy Ádám nem adhatná le az egész sebészetet, hanem annak egyes részeit — az egyezkedési tárgyalások azonban miniszterelnöki szinten sem vezetnek eredményre. Klebelsberg kemény hangú leiratában az állam egyetemi autonómiá-ba való beleszólási jogát hangoztatja. Mint miniszteri leiratban hivatkozik rá: „A nálam járt küldöttség előtt a példák egész sorát hoztam fel annak igazolására, hogy báró Eötvös József minisztersége óta egész a legutolsó időkig a Budapesti Egyetemen és annak orvosi fakultásán a tanszékek számos esetben a Kar javaslata ellenére, sőt annak meghallgatása nélkül töltettek be. Hasonló a helyzet a Német-birodalomban is. Amit az egyetem óhajt, legfeljebb kívánság lehet..." [110]. A „Kulturkampf" mindkét fél számára félsikereket hoz; a VKM. eléri, hogy Ádám kinevezésének formailag érvényt tud szerezni; a Kar viszont a fent már említett bojkottintézkedésekkel lehetetlenné