Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)
Sattler Jenő: Hippokratész könyvének fordítása (A 33. sz. közleményünkben megjelent munka folytatása)
kezik, mint a nőé, úgy a gyermek az apához hasonlít. Ezzel szemben ha az anyánál több, úgy a gyermek az anyához hasonló. Nem könnyen lehetséges, hogy a gyermek teljes mértékben az anyához és az apához semmit sem hasonlítson, vagy az ellenkező eset álljon elő, esetleg az is, hogy a gyermek egyikükhöz sem hasonlít. A szükséges következmény, hogy a gyermek bizonyos vonatkozásban mindkettőhöz hasonlítson, mivel a termékenyítő mag a magzat testébe mindkét részről jelen volt. Annál jobban hasonlít a gyermek a szülők valamelyikéhez, ha minél többet és minél több részéről a testnek hoz hasonló belső, vagy külső tulajdonságokat. Az esetek legtöbbjében a leánygyermek inkább az apához, mint az anyához, ugyanúgy az esetek legtöbbjében a fiúgyermek inkább az anyához, mint az apához hasonlít. Ezek és még számos példa azt bizonyítja, hogy az én előbbi megállapításaim fennállnak, hogy úgy a férfiban, mint a nőben egy belső tulajdonság játszik közre a fiú vagy a leány fogamzásánál. A következők is előfordulnak: esetenként jól táplált és életerős szülők sovány és gyenge gyermeket nemzenek. Ilyen esetekben, miután gyakran hasonló gyermekek születnek, világos hegy a magzat az anyaméhben betegeskedett, vagy az anya a tápanyagból a magzattól elvont, miután az anyaméh oly nagyra terjedt ki, hegy ennek következtében a gyermek gyengébb szervezettel született. Minden élő teremtmény megbetegszik a környezet erőviszonyainak megfelelően. Ha a született gyermekek testileg gyengéknek mutatkoznak, úgy ennek oka az, hegy az anyaméh sokkal szűkebb, mint ahogy kellene. Ha nem rendelkezik megfelelő térséggel az anyaméh, hegy a magzatot megfelelően táplálja, természetesen szükségszerűen gyengébb lesz, mert a hosszú ideig tartó szűk térségben a fejlődés hiányos. Ezzel szemben, ha hiányzik a hosszú ideig tartó szűk térség, nem beteges a magzat és így elvárható, hogy erős szülőknek erős gyermekük legyen. Ezt úgy lehetne összehasonlítani, mintha valaki egy elvirágzott vizesdinnyét, amelyik még kicsiny és a dinnyeágyban fekszik, egy szűk edénybe helyezi, úgy ez a szűk edénynek megfelelő formát és alakot vesz fel. Ezzel szemben ha a vizesdinnyét egy széles edénybe helyezik, amelyben kényelmesen fekszik, nem sokkal nagyobbra, mint a természetes dinnyének a nagysága, úgy ez a megfelelő edénynek a nagyságához idomul. Ugyanis a növekedésben az edény üregének a nagyságát és formáját