Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Sattler Jenő: Hippokratész könyvének fordítása (A 33. sz. közleményünkben megjelent munka folytatása)

ellenére, hogy előzetesen ilyen betegségre utaló semmiféle tünettel nem rendelkezett. Ugyanis a vér, amelynek le kellene folynia, az anyaméhben összegyűlt, s ha a szájadék nincs nyitva és előzetesen a táplálkozás és a test növekedése következtében nagy mennyiségű vér felgyülemlett, úgy a vér, amelynek nincs kimeneti nyílása, nagy mennyiségénél fogva a szívbe és a rekeszbe folyik vissza. Ha ezek a részek megtelődnek, úgy a szív fáradt és élettelen lesz és erre a fáradtságra és élettelenségre az érzéktelenség következik és csökkent munkaképesség, amelyet szellemi zavarok követnek. Éppen úgy, mint azoknál, akik hosszabb ideig ültek és ezáltal a csípőjükből és felső lábszárukból az alszárba és a lábfejbe bepréselt vér következtében az elzsibbadt és ez a végtag érzéktelenné vált. Azáltal, hogy elzsibbadt a lábuk, járásra alkalmatlanok, ameddig a vér újból a régi helyére vissza nem tért. Ez gyorsan visszatérhet, ha hideg vízbe állunk, amely a csontokat is átnedvesíti. Ez a csökkent érzékenység és csökkent munkaképesség könnyen áthidalható, ha a vér az egyenes úton visszatér, mivel ez a része a testnek nem a fő része. A szívbe és a rekeszbe viszont lassan tér vissza a vér, mert az erek ferdén haladnak, bár a testnek ez a része az élet fenntartásában nagy szerepet játszik és ezért igen könnyen az őrülethez és dühöngéshez vezet. Ha ez a rész megtelődik, úgy hidegrázás és magas láz is járhat vele és ezt a lázat az egész testre kiható láznak is nevezik. Ilyen állapotban dühöng a beteg, a magas lázak következtében hangosan felkiált, félelemérzés fogja el, eszméletét részben elveszti és a szívszorongás érzése következtében öngyilkossággal foglalkozik, sőt néha azt keresztül is viszi, amelyet a vér rossz összetétele, a félelemérzés, a rossz kedély és a betegség izgalma vált ki. A beteg még más szörnyű dolgokat is elkövet ; kútba akar ugrani, a magasból leugrani, felakasztja magát, mintha mindez jobb és előnyösebb volna számára. A betegből anélkül, hogy víziói volnának, örömteli vágy váltódik ki a halál után, mintha ez valami jótétemény volna. Ha a beteg magához tér, úgy az asszonyok a jósokkal ellentétben nemcsak mindenüket, hanem még legdrágább ruhájukat is feláldozzák Artemisnek. A gyógyulás bekövetkezhet, ha a vér lefolyásának nincs akadálya. Részemről azt tanácsolom azoknak a szüzeknek, akik ilyen betegségben szenvednek, hogy amilyen gyorsan csak lehet, keressenek nemi összeköttetést férfival. Mert ha nemileg érintkeztek,