Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 37. (Budapest, 1965)

Ormós Pál: Imre József szerepe Hódmezővásárhely egészségügyi fejlődésében

állottak mellette. Elsősorban azok az orvosok, akik önzetlenül, díjtalanul, vagy csak fizetésnek nem nevezhető csekély díjazással tevékenykedtek a serház-téri kórházban. Ügy látták, hogy új kórház kell, benn a városban, jó felszereléssel, a legmodernebb orvosi munkára is alkalmas berendezéssel, hogy abba ne csak a legnyomorultabbak, hanem jómódú emberek is bizalommal menjenek. Most már nemcsak egyes felvilágosult emberek, hanem a közügyek vezetői is mind többet gondoltak a kórházra. Az új kórház építését elhatározták, és 1909-ben elkészült az általános kórház a szemkórház mellett. 1910-ben megkezdte működését 225 ággyal. Imre József ekkor már nem volt Vásárhelyen. 1909-ben a kolozsvári egyetem szemészeti tanszékére kapott meghívást. A város közönsége, amennyire sajnálta távozását, annyira büszke is volt arra, hogy nagy fia egyetemi tanár lett. Távozásakor a város törvényhatósága közgyűlésen búcsúzott el tőle és díszpolgárává választotta. 30 évig tartott az az időszak, amig Imre József városunkban tevékenykedett. Munkája nemcsak egészségügyi vonatkozású volt. Résztvett ő minden megmozdulásban, amely a város cilvilizációját, kultúráját volt hivatva előmozdítani. Én most csak a város egészségügyével foglalkozom és szeretném szemléltetni azt a változást, amely Imre József 3 évtizedes munkássága alatt következett be. A tárgyilagosság kedvéért meg kell említenem, hegy ezen idő alatt Európaszerte fejlődött az egészségügy, de mi különösen el voltunk maradva. Hogy az elmaradást behozzuk s emellett még tovább is fejlődjünk, ahhoz szükség volt olyan egyéniségre, mint Imre József volt. Társadalmi viszonyaink még nem nagyon kedveztek az egészségügyi kultúra lényeges emelkedésének és ilyen viszonyok mellett különösen nagy jelentősége van annak, ha egy-egy haladó gondolkozású lelkes ember fel tudja rázni a maradiakat. Abban az időben, mikor Imre József a városban letelepedett, évente a város lakosságának 3—4%-a halt meg. Egy-egy évben 1700- 1800 ember halt meg, sőt nagyobb járványok esetén ennél is jóval több. Maga a diftéria évente sok halálos áldozatot követelt, természetesen különösen a gyermekek közül. 1877-ben pl. 1363 diftériás betegből 686 halt meg. Voltak utcák, amelyekben a gyermekek nagy része kipusztult. Az elnéptelenedett, gyermek nélküli utcák látványa rendkívül lehangoló, szinte kísérteties volt. Máskor meg a