Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

Grynaeus Tamás: Összehasonlító és aetiopathogenetikai vizsgálatok a fossilis és recens hyperostosisok körében

Török Aurél, Weisbach adatai idézi [86], melyek szerint a magyar koponyák átlagsúlya 615,14 gr. Egyik másik munkájában pedig [120] a két szélső értéket 300,65 g (női koponyán mérte), ill. 877,5 g (ezt férfi koponyán észlelte) adta meg. Az európai átlagértékek, különböző szerzők adatai szerint férfiaknál 637 és 755, nőknél 550 és 669 g között változnak. (Megemlítjük még, hogy Bartels és Krause németekre vonatkozó átlagértékei között 24 g a különbség, s hogy Krause a két szélső értéket 468, ill. 1081 g-ban adja meg. Olaszokra 400, ill. 1000 g-ot, tűzföldiekre 594 és 1114 g-ot, franciákra 395, ill. 960 g-ot ad meg M artin—Saller szélsőértékként. Az idézett adatokból nem derült ki, hogy az átlagértékeket miből számították ki. Ha azonban az előbb említett, 1000 g körüli súlyú nagy valószínűséggel hyperostotikus koponyákat is belevonták az átlagértékek kiszámításába, akkor a megadott átlagértékek nyilvánvalóan magasabbak a reálisnál.) Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy a koponya súlyát az általános csontfejlődés és az agyvelő fejlettsége is befolyásolja [86]. Az utóbbi tényező kiküszöbölése végett kiszámítottuk a calvariocerebralis indexet (I. 33. [1]) is: koponya súlya mandibula nélkül X 100 koponya kapacitása Ennek értéke XIX. századi párisiaknái férfi: 41,4, nő: 40,1 (Manouvrier) ; svájciaknál (Wallis) férfi: 46,1, nő: 42,4 (Pittard). Az így kapott értékeket is viszonyba állítottuk a sella volumenével (1. alább). Dili említi [3i], hogy a sella turcica abszolút méretei téves következtetésekre adhatnak alkalmat, mert pl. kis koponyában kis sella még normális lehet. Ez az a szempont, amit röntgenologusok Bergerhof- és Lorenz-féle technikával végzett sella-mérések [19 ] alkalmával vesznek figyelembe (amikoris a koponya meghatározott és jól definiálható pontjairól — bregma, lambda, porion — érintőket húznak a sella vetületének széléhez, s a két egyenes közötti szöget mérik az abszolút linearis vagy területmértékek helyett). Kovács és Góth szerint [74 ] a koponya nagyságingadozásaivaí bizonyos fokú sella-nagyság ingadozás jár együtt, ez az ingadozás azonban 70%-ban a normális határok közé esik