Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

Grynaeus Tamás: Összehasonlító és aetiopathogenetikai vizsgálatok a fossilis és recens hyperostosisok körében

meredekebb, vaskosabb (vö. ezt a „gamma-szög" értékeivel!); a mandibula kicsi, vékony, prognath. A csontok osteopetrosisát (osteopetrosis myxoedematosa) többen is leírták [20, 58, 93, 121, 21]. Roger és Megevand [110] három osteosklerosisszal szövődött hypothyreosis esetet közöl, ahol az elváltozás kizárólag a koponyacsontokon jelentkezett; Jeune és Béraud két esetében a pajzsmirigy hypofunctio, valamint az Albers— Schönberg-féle betegség tüneteit egyaránt megtalálták [57], végül legutóbb G. Menchini és mt írtak le diffúz koponya hyperostosist [89] egy súlyosan hypothyreotikus, 14 éves koráig kezeletlen leánygyermeknél. Még egy, a pajzsmirigy m üköd észavarával összefüggő kórképet kell megemlíteni, az ún. „thyroid akropachy"-t (az angol szakkifejezéssel élve). Ez a ritka kórkép a kéz- és lábujjak szimmetrikus elváltozásával jár: a proximalis és középső phalanx megvastagszik, a körömperec bunkószerű lesz. Radiologiailag és szövettanilag a periosteum nodularisfibrosisa, subperiostealis csontujjképződés mutatható ki: az ujj hossztengelyére merőleges csontspiculumok keletkeznek. A velőüregek fibrosisa is megtalálható. Ezek az elváltozások javarészt közösek az alább még bővebben említendő osteoarthropathia hypertrophicansnál észleltekkel, ott azonban a periosteum intakt marad [67, 107 ]. c) Hyperphyonismus (eosinophil hyperplasia, HL adenoma) — akromegalia és gigantismus Az akromegalia és gigantismus jellemző tüneteiből, elváltozásaiból a következőket emeljük ki: a gigantismus egy családon belül több nemzedékben is előfordul. Az öröklődés szerepe tehát kétségtelen (vö. ezt a magastermetű rasszokról fentebb mondottakkal!). „A fajta jelentőségét igazolja az a kísérleti tény, hogy növekedési hormonnal könnyű óriásnövést csinálni daklin és bulldogon, tehát olyan állatokon, amelyek csontrendszere egyébként is abnormális, viszont nehéz pl. juhászkutyán" [59], A betegség átlagos tartama 8 év, minden életkorban előfordul. A koponyacsontok — leginkább az os frontale és az ossa parietalia belfelületén — hyperostotikusak, rücskösök [59, 61, 35], máskor a tabula internára és externára egyaránt kiterjedő diffúz hyperostosis és a diploe compactabbá válása észlelhető [61, 35, 112, 38, 59], Keith szerint a megvasta-