Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

Grynaeus Tamás: Összehasonlító és aetiopathogenetikai vizsgálatok a fossilis és recens hyperostosisok körében

Ma már kétségkívül beigazolódott, hogy a sirenidák vázán földtörténeti korszakonként, fajonként és az egyénfejlődés folyamán típusos pachyostosisos és osteosklerosisos jelenségek figyelhetők meg. Ennek a fontos palaeopathologiás, jobban mondva a paleophysiologiás vizsgálati anyagnak ma már modern, alapvető irodalma van, részletes vizsgálatokkal és a pachyostosist, illetve osteosklerosist kiváltó okok modern szempontból történő mérlegelésével. Fel kell hívnunk itt különösen Kretzoi [7(5], Kaiser [64] és O. Sickenberg munkáira a figyelmet. A pachyostosis és óriásnövés feltehető kapcsolatával és mindkét elváltozás megjelenésével az óriás madarak esetében (kihalt struccfélék, Moa-k, Aepyornis-ek) szintén foglalkoztak a szakemberek. Ezeknek a vizsgálatoknak azonban — sajnos — ma már csupán történeti jelentőségük van, e téren is csak megfelelő újabb kutatások vihetnék előbbre a tudományt. Mintegy három évtizeddel ezelőtt a kihalt madarak kiváló ismerője, a magyar Lambrecht Kálmán szólt hozzá a kérdéshez [79] a kitűnő agyspecialista, Tilly Edinger, csonttant vizsgálatai [32] nyomán. Tudnunk kell azt, hogy az óriás madarak ismerete ma is sok kérdésben homályos, különösen származásukat illetően, bár Lambrecht összefoglaló kézikönyve óta sok minden történt ezen a téren is. Ezek ismertetése azonban itt nem lehet feladatunk, ez továbbra is a paleontológusok dolga. Itt csupán annyit kívánunk megjegyezni, hogy a szakemberek elsősorban a Moa-k agyöntvényeit tanulmányozták. (Owen és Dmorms-féléket, Edinger újabban az Anomalopteryx didformis-ét.) Megállapították, hogy az említett állatok agyveleje nem különbözött lényegesen a mai struccokétól. „Edinger hangsúlyozza, hogy az óriásnövésu Dinornis hypophysise, szemben a teljesen normális Anomalopteryx-év el igen nagy. Ez a megállapítás meglehetősen jól egyezik Nopcsa ama véleményével, mely szerint a Dinosaurusok óriásnövése hypophysis hyperfunctio következménye. Ezért már kezdettől fogva valószínűnek látszott, hogy a Moa-k óriásnövését is hasonló hyperfunctio, azaz hormonalis zavar okozta. A Dinornis hypophysisének Edinger által megállapított óriási méreteivel igen jól egyezik az a megfigyelés, hogy míg az Anomalopteryx didiformis átlag 97—130 cm magas, addig a Dinornis maximus 292—323 cm,