Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

Bencze József: A 700 éves jáki műemlék templom és a szombathelyi Isis-templom most előkerült votív tárgyai

A kereszténység térhódításával a szaporodó szentekhez és védőszentekhez intézett felajánlásokat tapasztalhatjuk. Se szeri se száma a Rókushoz, szent Damjánhoz és Kozmához, szent Vendelhez, vagy Leonardthoz való felajánlásoknak. (Steierországban, Karintiában, Tirolban és bajor területen állatfigurákat és képeket láthatunk a háziállatok szaporodásáért és meggyógyulásáért.) Hazánkban a XVI. századig csak néhány csodatevő búcsújáró kegyhely volt, de a reformáció elterjedésével a rekatolizációs politika egyik eszköze az újabb és újabb búcsújáróhelyek „létesítése" lett. Kimutatható módon éppen a Habsburg-ház kezdeményezésére, a nép fanatizálása érdekében történt mindez. A XVIII. század végére ez a szám ismét csak 32-re csökkent. Exbergben (Mühldorf város mellett, Dél-Bajorország) a kegytemplomban van egy érdekes kép, amely a rengeteg ex voto közt is egyedülálló: a primitív képen az ablakból kizuhanó fiút láthatjuk, aki szerencsésen megmenekült, különösebb sérülés nélkül: jobbrabalra a boldog anya és apa térdepelve mond hálát a gyermek szerencsés életben maradásáért. A kép dátuma 1748. Ugyanezt sokkalsokkal primitivebb és kisebb alakban láthatjuk Osli községben (Sopron megye), amely ma már nem is búcsújáróhely; dátum 1764. Celldömölkön, Vasváron, Máriaremetén, Solymár, Sümeg, Búcsúszentlászló, Andócs, Máriapócs, a Vác melletti Hétkápolna, Máriagyüd és Besnyő stb. mind bővelkednek kisebb-nagyobb különböző oferekben, bádogra, deszkára festett kis képekben, érdekes hálaadó feliratokkal. Éppen ezért különös jelentőségű a világhírű jáki műemlék templomunk lelete, mert míg amazok mind kegytemplomok, a jáki templom sohasem volt búcsújáróhely. Tudjuk, hogy ez a csodálatos szépségű, egyszerűségében is döbbenetes műemlék templomunk a XIII, században épült, és ma is teljes épségében és szépségében hirdeti a magyar nép építőművészetét. Öt kép került elő, különböző nagyságban, 80x100 stb. egyszerű keretű, vastag vászonképek. Ezek sem a templomban voltak, mert hiszen ott semmiféle dísztárgy nincsen, hanem a templomra nyíló sötét, korabeli sekrestyében. Valamennyi képet sűrű pókháló és porréteg borította. Különös érdekességük az is, hogy valamennyi magyar feliratú,illetve a latin mellett magyar szöveg is van.