Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 36. (Budapest, 1965)

Adattár - Váradi Sámuel (1773—1857) Nagyenyed város és Alsó-Fejér vármegye egykori orvosának rövid életrajza és haladó szellemű tevékenysége az 1831. évi kolerajárvány idején (Scheitz Endre)

latos irodalmából. Nagyszámú hivatalos rendelet, kezelési utasítás mellett, sok magánkezdeményezésű utasítás, tanácsadó brosúra, sőt gyógyítást kérő és veszélyelhárító imádság is jelenik meg. Ezek között akad teljesen értéktelen, de van hasznos tanácsot adó utasítás is. Ilyen kimondottan hasznos utasítás, Morvái János tiszabábolnai pap brosúrája, mely magyar, román, szlovén és német nyelven jelent meg, s a napilapok is közölték. Az erdélyi fejedelemség akkori guberniumi főorvosa Ferentzi József hivatalosan ajánlotta az összes megyei főorvosoknak, de ettől függetlenül ajánlotta Nagyenyed város és Alsó-Fehér megye akkori főorvosa Váradi Sámuel is mindenkinek, de leginkább Alsó-Fehér megye lakóinak. Ajánlása reá volt nyomtatva a brosúra utolsó oldalára és szószerinti szövege a következő: „Méltán megrettent hazámfiai, örömkönnyekkel írom ezen sorokat, melyekben sietek hazámfiainak kijelenteni, hogy én tisztelendő Morvái János úr előadott szavainak mindegy betűig hiszek, az általa kijelentett orvoslás módját minden eddig hirdetetteknél előbb betsülöm. Mert az ahoz megkívántató szerek mindenütt megkaphatok, az avval való bánásra mindent meg lehet tanítani, mert nyilván láttzik, hogy nem hírvadászat, sem önhaszon keresése, hanem tiszta felebaráti indulat vezette mind próbáiban, mind azoknak közönségessé tételében. De bármely egyszerű is a tisztelendő Morvái úr orvoslása módja, mégis hazánk lakosainak nagy része, a kevéssel megelégedő oláh nemzetre nézve szükséges melegítő eszközökről gondoskodnunk. Tudjuk, hogy az oláhoknak ágyneműje egy vastag lepedőből, két kemény párnákból, kevés szénából és egy pokrotzból — sem ezekkel sem mindavval, ami még kitsiny hajlékokban vagyon, oly hamar és úgy megizzasZtani nem lehet a choleras beteget, mint a kevés órák alatt öldöklő cholera ellen megkívántatik. Meghívom ezért Hazám lelkesebb Aszszonyait, hogy a cholerával meglátogatott helységekbe könnyen melegíthető, tollas derékaljakat küldjenek. Egy betegnek kellene egy derékalj alól, más felyül, a felsőre pótlékul reá lehetne hányni minden más köntösöket, pokrotzot s. a. t. Egy faluba kellene tehát mintegy 20 derékalj — egy rendbeli több betegnek is szolgálhatna. Azt sem kell elfelejteni, hogy sok helységben nintsen egy akkora kád, melyben egy embert a fenn írt módon meg lehetne fereszteni. A choleras betegek számára ajándékozandó derekaljakat a Tekintetes