Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek II. rész

bályzat kiköti, hogy „se külső, se belső nyavalyát" a város, illetve à céh tudta nélkül „mívelni és borbélykodni" nem szabad, és ha mégis akadnának ilyenek, a városbíró segítségét kérve, azok „mívszerét" elkobozhatják vagy megsemmisíthetik. A mesterség tisztessége, valamint a céh becsülete érdekében az is megállapítatik, hogy ha „valamely mesterembernek nehéz sebessé és betege vagyon", tartozik azonnal felkeresni és ha egyedül nem lenne elégséges, „segítő társat" is vihet magával. Az is elő van írva, hogy senki a más betegét „a mester akaratja ellen" el nem halászhatja, ellenben a betegnek joga van más borbély segítségét kérni, ha bizalma meginog vagy betegségében jobbulást nem észlelne. A chirurgusok jelentősége a későbbiekben, amikor a városban már külföldi egyetemet járt, diplomás orvosdoktor is működik, nem változik, amennyiben minden „phisicus"-nak, a nagy területekre terjedő gyakorlatában van választott borbélya, kinek segítségével praxisát elláthatja és betegellátását kielégítheti. A céhalakulat felelős kérelmezői: Borbély Lukáts és Borbély Mihály már vezetéknevükben kimutatják mesterségbeli hovatartozandóságukat, mint ahogyan a korabeli városi főbíró, Nagy Szöts István, egyúttal a szűcs-céh atyamestere is. 1628. április 16. Marosvásárhely. A marosvásárhelyi városi tanács által, Báthori Zsigmondnak 1591. február 1-én kelt céhlevele alapján, a marosvásárhelyi chirurgus-céh részére kiadott céhszabályok. • Mi Marus Vásáhelyt lakó Nagy Szeöts István eskütt főbíró az én .polgártársaimmal egyetemben és az egész tanácscsal együtt adjuk emlékezetre mostaniaknak és utánunk valóknak ez mi jelen való levelünkben, hogy mikor mü egy néminemű napon az mi régi szokásunk szerént Öszve gyűltünk volna, találának meg az mi városunkban lakó borbély mesterek, az Czéh képében, az becsületes személyek, tudniillik ifjabbik Borbély Lukáts és Borbély Mihály, ugyanitt az mi városunkban lakó = tanátsbeli emberek és jelenték minekünk, hogy noha nekik lett volna •ennek előtte való boldog emlékezetű fejedelemtől, úgy mint Báthori Sigmond urunktól, akkori bíró uram Kováczi Pál idejében az tanáts és az várostól emanáltatott bizonyos privilégiumok és Czéhoknek levele, az elmúlt sok disturbiumokban és veszedelmes időkben forogván több jovaikkal együtt elvesztették volna, mindazáltal mégis leveleknek páriája kezeikben akadván, magokat ekkédig azon jó rendtartásban és egyes-