Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek II. rész

I- ső. Bold. Asz. Hnak 27-diki a' Török Követnek itt léte alkalmatosságával, égy Gyulai Regimentjébe szolgáló köz legény, a' ki ez előtt égy néhány esztendőkkel el-fogattatván, a' Muhamed vallását Keresztyén vallással tserélte vala-fel, most eszébe jutván hogy jo alkalmatossága volna hazájába viszszá menni, bé lopja magát a' Fejér hajónál mulató Követ embereihez, és szándékát meg-jelentvén, mindjárt megberetváltatják, és egészen fel-öltöztetik Törökösön: 28-dikba észre veszik a' Regimentnél, hogy égy hijjával vágynak, 's addig nyomozzák mig rá akadnak; leg-ottan tehát küldenek a' Követhez, és kérik viszá, de amaz háromszori követségekre-is ki nem adja; hirré teszik Hertzeg Kooburgnak, ez azt izeni Gralis Dávidovits által, hogy ha szép szerint ki nem botsátja, tehát mindjárt szolgálotjára fog lenni az egész Garnizon Regimentei, melly égy néhány ezerből állo. Ezen izenetet a' Követ sem vévén tréfára, azt izené viszá, hogy a' kötés szerint, valamint ők viszá adták minden rabjainkat, ugy miis tartozunk nékiek a' magok embereiket viszá botsáttani. Utoljára tsak ugyan arra ment ki a' dolog, hogy a' katonától meg kérdezek, ha valóságos kedve vélna é régi vallására 's hazájába viszá térni, amaz egész készséggel igenist felelte, és igy ugy égyezének— meg, hogy a' Török köntös helyett adják rá az előbbi katonai köntösét, és igy mennyen-el a' Törökkel együtt Bétsbe, a' hol az egész dolgot vég képen el fogják igazítani. II- dik. Ugyan azon alkalmatossággal négy ifjú t. i. Gódor, égy itt lakó Grálisnak az öttse, Boti Consiliarius Bőtinek a' fia Hornyik, égy szabó fia, de a' ki az Architecturába, és más Ingenieurságra tartozó tudományokba igen jártos, és Muslai Imreh, a' Nógrád Vmegyei vice Ispány, igen jeles elméjű, és jo tanulásu fia, titkon a' Török Követtel meg egyeznek, hogy az ő segítsége által hozzájok által mehessenek. Ezen Hnapnak 2-dik hetében a' Prussustol jövő Török Követ itt keresztül menvén, annális meg-jelentek, és kétség kivül avalis egyet értvén. 13-dikán ezen Hnak estvéli 7 órakor szekérre ülének, és el-lodulának nagy sebességgel. Másnap észre veszik, hogy a' nevezett ifjak sem Budán, sem Pesten nem tanáltatnak, nyomozni kezdik minden felé, azomba meg tanálják a' Muslai Levelétis, mellyet a' maga asztala fiába hagyatt maga után, de minthogy azis ugy vala alkalmaztatva, hogy ne tudhassák merre mentenek, tehát az egész Kedd-is tsak az utánok valo tudakozódásba telek el. 15-dikén az az Szerdán minden féle Stafétát botsátottak utánnak, de még mind eddig semmit sem hallhatunk egyebet rollok, hanem hogy bizonyoson Péter-Várod fele mentenek, és az utánnok küldett Staféta előtt; mindenütt 24. órával jártának, ugy hogy semmi remény nem lehet azoknak el-érések iránt. III- dik. A' mult Holnap végén történt, hogy Irsán (Pest Vmegyéhez