Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Hatvani István mint orvosvegyész

teljesen ismeretlen. Elsősorban a hazai kémiatörténelem elhanyagoltságára mutathatunk rá. Ezért vált más tudósok értékelése is egyoldalúvá. A hazai kémia legérdekesebb alakjairól a legújabb időkig nem is tudtunk. Torkos Jánosról csak a gyógyszertan, Wintert Jakabról csak a növénytan, Martinovics Ignácról csak a filozófia történelmében volt szó. Elősegítette ennek a helyzetnek a kialakulását az, hogy a régebbi könyvek címéből ma nehéz arra következtetni, hogy abban kémiai rész is van. Hatvani orvosvegyészi művét címe alapján a Révai Nagy Lexikon orvosi és fizikai munkának minősítette (19). Újabb adatokat is sorolhatnánk fel arra vonatkozóan, hogy még azok is, akik foglalkoztak a debreceni tudós életművével, nem figyeltek fel a munka igazi jellegére. [Hatvaninak a Museum Helveticumban megjelent cikkeit Horváth egyik korábbi cikkében természettudományinak tartja (3—4)]. Ilyen előzmények után itt az ideje, hogy kiigazítsuk és pótoljuk a tudománytörténelem eddigi mulasztását. 1. Hatvani gyógyvízelemzcse Az a könyv, amelyet Hatvani a kémia köréből megjelentetett, túlnyomóan analitikai tárgyú, a Nagyvárad környékén előforduló hévizek vizsgálatát tartalmazza és az orvosvegyészek szokott módján részletesen foglalkozik a vizek gyógyhatásával is. Ezen kívül pedig mindehhez hozzácsatolt egy értekezést a sókról is (12). Az az analízis, amelyet Hatvani ebben a könyvben bemutat, csak akkor értékelhető kellőképpen, ha azt is megvizsgáljuk, hogyan született meg ez a vizsgálat és jelent meg annak eredménye könyvalakban. A váradi vizek jó hatása már nagyon régen ismert volt. A hazai gyógyforrások ismertetője, Wernher György széles körben ismert műve (1) több mint kétszáz évvel Hatvani előtt is megemlékezett Nagyvárad hévizeiről: „Sokan tartják ezt Magyarország hévizei közül a legelsőbbnek". Kétszáz év alatt azonban a víz gyógyhatásának megismerése terén nagyon kevés történt. Hatvani volt az első, aki 1754-ben tüzetesen megvizsgálta a váradi vizeket. Szándékában volt a vizsgálatot később — ellenőrzés végett — megismételni.