Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek II. rész

meg Istené a' ditsöség éldegélünk minden változás nélkül való jo egésségben, de a pestistől tartogatunk, hogy ha ő Felsége reánk bocsáttya ostorul interim Leinis fit patentia quiequid corrigere est nefas. Látom négy faluban szomszédságunkban bizonyoson Írással ugy mint Jenőn, Fejérden, Gyulában és Tötösben, sőt Örbenis de másutt nem körülettünk, itt pedig meg éppen semmi nyoma nem láttatik közöttünk, söt pro ordinario etiam régen ollyan kevés halott Kolosváratt nem volt, mint mostan de bellilis Moralibus Loc caetum hogy a' Török ostorát el vötte per accordam elig ha most Temesvárt nem bloquadazza. Dii meliora, bárcsak Ngságtoknak volna jobb sine a' Muszkákról, mert nékünk ollyan hírünk vágjon, hogy a' Muszka Bendernél erőssen meg verettetvén, egészszen megatta magát, és továbra semmit nem Agai, melynek mi erentusa lészen a' jo Isten tudgya. Itten a' Caniculara ki ment Deákoknak interdualtatott, hogy M. K. napig a' pestises időre nézve haza ne jöjjenek. A' kik Deákok itt vadnak, azoknak a' Professorok profitealnak, de Vaffiak nincsenek a' gyermeket Cassis vacalnak. Groff Uramot mégis valami gyengén vexallya a' negyed napi hideg, de másképpen jól vagyon. Groffné Aszszonyom pedig az Urfiakkal edgyütt frissen vágjon. A' Feleségem Ngságodat alázatoson köszönteti és felette igen kéreti azon, hogj akár Ngságod maga industriája által, akár Mlgs Groff Teleki Mihálly Ur ő Ngsága (kit Feleségemmel edgjütt alázatoson köszöntök) Patroliniuma által külgjön vagj huszonöt kő Winklent ex illa pecumia quam mihi Dnus Comes debet, mellyet ha cselekszik Ngságod sem Nobis patilt gratissimam omnique Servitior genere demerendam; a Mgos Groff Ur nékem tavalyis mutatta volt azt a' gratiaját edgj néhány kő iránt, tudom procerto hogy most is be szallittasa iránt nem denegallya; ugy a' Mgos Groff Aszszonyis. Ezzel magamat Ngságod Singularis gratiajaba recommendálván maradok Ngságod alázatos Szolgája Kolosv. 13. September. 1738. Enyedi István. (Az eredeti a Telekiek gyömrői levéltárában.)