Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Kőhegyi Mihály: Adatok Homokmégy egészségügyének történetéhez

ADATOK HOMOKMËGY EGÉSZSÉGÜGYÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ írta: KŐHEGYI MIHÁLY (Baja) Tjomokmégy mintegy 10 kilométerre fekszik Kalocsától délkelétre. Eredetileg Kalocsa szállása volt és csak 1897-ben lett önálló község. Ennek következtében Homokmégy története — természetesen egészségügyi története is — szorosan összefügg az anyaváros, Kalocsa történetével, attól el nem szakítható. Dolgozatunk beosztása így magából a gyűjtött anyag jellegéből adódott olyanképpen, hogy elöljáróban a táj természeti viszonyait tárgyaljuk, majd a régészeti-antropológiai eredményeket vesszük számba, végül pedig az 1831-es kolerajárvány adatait elemezzük. Homokmégy környéke födrajzi arculatának kialakítására a Duna volt döntő hatással. A magyar Duna Pozsonytól a bázisáig síksági folyam, lassú folyású [1 ]. Az alsó szakasz jellegével függ össze szigetépítő tevékenysége is. Kalocsán, illetve Fajszon alul már a főág is kanyarog széles völgysíkján, behintve a lapályt levetélt kanyarulataival, a morotvákkal [2 ]. A bennünket érdeklő korban azonban a medervándorlás jelentéktelen lehetett, hiszen az utolsó jégkorszakban már a jelenlegi helyén találjuk a Dunát [3]. Homokmégy a Duna bal partján, a mocsaras, lápos, tőzeges, ingoványos Órjeg területén fekszik. Eresei Dániel, a múlt század elején, a Balaton és Fertő tavak ismertetése után így folytatja az ország leírását: ,,Ezeken kívül a Duna, a Sár vize, a Dráva, a Tisza, a Maros, a Ternes, a Kőrös száma nélkül való sok réteket, Motsarakat tsinálnak, melyek ha kitisztítódnának, legalább is egy millió embernek adnának kenyeret, és meg annyit mentenének meg a Scorbutustól." [4]. Leírása és megjegyzései jellemzőek a reformkor eleji eszmeáramlatokra, de számunkra