Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Vita Zsigmond: A csömör orvosi és népi gyógyítása a XVII-XIX. században

lábat is gyorsan, biztosan helyre tudta tenni, és ezzel rendszeresen foglalkozott. Úgy látszik ez a közismert gyógyítási módja a csömörnek, amit otthon is elvégeznek. A csömörnek kenéssel való gyógyítására vonatkozó adataink a Székelyföldről is vannak. A Nyárád menti Lukafalván így történik a kenés: [4]: ha valaki megcsömörlött, áthívják a kenéshez értő szomszédasszonyt. A beteg ültében jól hátradől,a kenőasszony mögéje áll, megnedvesíti az ujjait ecetes vízzel, és elkezdi a kenést a hüvelyk ujjával. Először a beteg homlokát keni meg, azután hátrafelé, a füle és vakszeme felé húzza az állátói felfelé az ujjait és jól megropogtatja a nyakát. A nyakától két oldalt a háta felé halad a kenéssel, és ott addig folytatja, amig a nyakszirten levő csomók eltűnnek. Amikor ezzel is megvan, akkor a beteg két karját fölemeli, megrándítja egy kissé, a kezét pedig meghúzogatja kétfelé, hogy jobban keringjen benne a vér. A kenés fő célja tehát, úgy látszik, mindig az emésztés és a vérkeringés fölélénkítése, ezért utána jobban érzi magát a beteg. Úgy látszik azonban, hogy a csömör ilyen kenéssel való gyógyítása inkább a magyarok között általánosan ismert Erdélyben, míg a románok a kenésnek egészen más módját művelik. Az invírtireaburicului [5] néven ismert kenésnek az a lényege, hogy megmasszírozzák a beteg köldökét. A megcsömörlött beteget bölcsőbe fektetik, és kenőasszony a nagyujját beleteszi a beteg köldökébe és ott forgatja. Ezzel gyógyítja a beteget. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a népi orvoslások a XVIII. és XIX. században is különböztek az orvosok által rendelt de jó ideig csak a felsőbb társadalmi osztály tagjain alkalmazott gyógyítási eljárásoktól. Egyes népi gyógymódok, mint például a kenés is, az egész társadalomban általánosan ismertek voltak és az évszázadok folyamán alig változtak, legfeljebb szűkebb körre szorult a használatuk. A gyógyítást gyakran a beteg osztályhelyzete vagy a népi hitvilág szabta meg. A kenésen kívül a hagymás vagy ecetes ételek fogyasztása, csömör vagy túlságos jóllakottság esetén szintén ősi tapasztalaton nyugszik.. Ma is mindenki tudja, hogy zsíros ételekhez hagymát vagy ecetes, uborkát kell enni, akkor nem csömörlik meg az ember.