Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Vita Zsigmond: A csömör orvosi és népi gyógyítása a XVII-XIX. században

A CSÖMÖR ORVOSI ÉS NÉPI GYÓGYÍTÁSA A XVII-XIX. SZÁZADBAN írta: VITA ZSIGMOND (Aiud, Nagyenyed, Román Népk.) A XVI—XVIL században sok lázas betegséget neveztek magyarláznak, magyar betegségnek. Morbus hungaricus-nak ugyan elsősorban a tífuszt, ill. korabeli nevén a „hagymázt" nevezték, de előfordult, hogy a vérhast vagy csömört (gastritis acuta) is magyar betegség néven emlegették. A csömör a zsíros ételek következtében igen gyakran fordult elő a magyarok között, és ezért gyógyításával a nép is foglalkozott. Ha a csömörnek nem annyira orvosi, hanem inkább mindennapi, nyelvi jelentését akarjuk megtudni, akkor ma is elfogadhatjuk a Czuczor-Fogarasi-féle magyar szótár jelentését (1. 1068. 1.). Eszerint a csömör „magyar betegség, mely zsíros, kövér ételekből ered, s a váll-lapockák között támadt csomókban jelentkezik. Kenés, rázás, dörzsölés, gyúrás által szokták orvosolni, eloszlatni." A betegség tüneteit és a maga korában szokásos gyógyítását igen részletesen írta le Pápai Páriz Ferenc. Weszprémi István méltán tartotta ezt az írást a legalaposabbnak, és azért Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajzában egész terjedelmében közölte. Érdekes, hogy ezt a leírást nem a Pax Corporisban, hanem Pápai Páriznak Kotzi Sámuel nagyszebeni ovosnak 1711. augusztus 2-án írt levelében találta meg és onnan közölte. A betegség tünetei között megemlítette a lázat, a tagok elnehezedését, a hányást, a főfájást, az izzadást, a mirigycsomók keletkezését, az ételtől való undorodást, végül a szomjúságot. A heveny gyomorhurut közismert leírásánál érdekesebb az, amit a gyógyításáról ír. Megemlíti először is, hogy az asszonyok ilyenkor „kenegetést végeznek", majd így folytatja: Az előkelőbbek jószagú