Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

kodó polgárt; az Emberiség pedig egy nemesen érző szelid és igaz Barátot szalasztottak-el; 's a' ki el gondolja, mi egy jó lelkű 's készületü Orvos a' Társasági Testben! melyen sok ezerek közzül válik egy, a' ki az Esméretek sokféle nemeivel gazdagított 's illöleg kimivelt jeles elménél fogva az Orvosi nevet meg érdemelje! bajosan teheti, hogy a' T. Doctor Getse Dániel Ur halálát ugy nézze, mint a' Közönséget érdeklő szomorú esetet. Fájlalják idő előtt való halálát, érdemeit esmérő barátjai, hiv Attyafiai: kesergi vigasztalhatatlanul az emberi élet rendes határához éppen közelgető édes Annya, a' ki midőn a' Virtus pályáját emberkedve futó egyetlen egy Fiában aggott ideje gyámolára, gyengélkedő kora segédjére 's vigasztalójára leg inkább támaszkodott; véletlenül minden földi gyönyörüségitől meg fosztva látja magát; és tántorgó lépésekkel kénszerittetika'temető kertbe kisérni azt, a' kinek kell vala az őszeméit bé fogni, és ötet a' végső nyugodalomra el helyeztetni. Ma ugy mint Május lő-dikén dél utánni öt órakor, a' boldogultnak rendelésénél fogva háznál tartandó könyörgés után fog a' hidegedéit test eltemettetni. Utolsó tisztessége megadásával adossai vagyunk néki ugy is mint embernek; de ugy ismint jó szivü érdemes Orvosunknak: mert a' jó szivüséget tsak jó szivüséggeí és abból folyó háládatossággal, tisztelettel lehet fizetni; lefizetni pedig soha sem lehet. (Nyomtatvány a. Telekiek marosvásárhelyi levéltárában.) 2. Sírirata: a marosvásárhelyi ref. temetőben. Itt nyugszik orvos tudor GETSE DÁNIEL az Emberszereteti Intézet alapitója, szül. 17ü8. mart. 7-én, meghalt 1824. máj. 13-án. 3. Getse Dániel halálának körülményeiről, Antal János jegyzetei 1823. november 1-ső napján reggel, egy terhes vérhányás, (egy másfélkupás mosdótál szinte tele lett olyan aludtvér darabokkal, mint a' máj), egyszerre ugy egyberontotta, belső alkotványát, mint mikor a' zöldelő plántát forróvizzel leöntik, 'a odalett orczája addig diszlettpirossága, odalett tagjainak minden ereje, elhagyta azelőtti vidámsága; Maelena morbus Hippocratis niger volt nyavalyája, és a' mely hat hónapokat, tizenhárom napokat azután élt, azok a' ritkán és kicsiny mértékben gyengült belső fájdalomnak 's nem csak testét szemlátomást fonyasztó, hanem a' csontokba rejtett velőket is elemésztő szakadatlan szenvedésnek napjai valának; melyet orvostársainak mind külön-külön,