Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

tzaira most húzzák fel a' lapos Márvány-Köveket, a' mint ezekről gondolom bővebb tudósítást is méltóztatott venni Excellentiád. Én most ennél fogva bátorkodom Excellentiádnak alázatosan udvarolni azon fekete Scenánek le írásával, a' melyen tegnap u. m. 20-a May reggel (i. és 8 ora között a' közönségesen tudva lévő, Felség-bántásnak vétkéért el fogattatott pártütőknek halálra ítéltetett 5. nevezetesebb fejei, Abbas Martinovits, Hajnotzi, Latzkovits, Sz. Marjai, és G. 'Sigrai tulajdon fejek elvesztésével az Hóhér által meg bűntettének. Már régen figyelmeznek vala az Újság kívánok az halálos Sententia ki mondattatása után a' dolognak kimenetelére, hogy ha valyon Nyernek e' Grátziát ? melyre midőn érdemetleneknek 20-a May viradta előtt egy órakor innen Pestről, mind a' Lovas, mind a' Gyalog katonaság által ment Budára, a' Gyalogok rész szerént a' várnak minden utzáira el osztattak, rész szerént ki mentek a' váron kivül a' Kristina városon felyül lévő mezőre, a' holott az avégre készített homokos dombotskát, a' büntetésnek helyét környül vették egynégyszegü formában, Quarreban; a' lovasok pedig mindenfelé patroliroztak és a' gyalogokkal együtt körül fogták a' Klastromot, a' melyben a' rabok voltak; és onnan egy utat formáltanak a' Bétsi kapu felé, a* melyen hatodfél órakor a' Bűnösöket ki indították, egy egy négy lovu paraszt Szekéren külön külön egymás után, mindeniken ült egy Pap, (de G. Sigraival kettő) és két vmegye Hajdúja, midőn el jutottanak a

f helyre előbb bé vitetett Martinovits a Quarreban, a' kinek Ítélete azzal nehezítetett, hogy ő nézze a' többeknek halálát, és irásai a' Hóhér által égettessenek meg; A' Dombotskára leg elől vitetett G. 'Sigray, aki már akkor félig meg volt halva. Sententiájának fel olvastatása, és imádkozása után egy öreg executor háromszor vágott Nyakához, és ugy ütötte el fejét; második volt Sz. Marjai, akinél a' többivel együtt az öreg excecutornak fia, egy ütéssel el végezte kötelességét; következett Latzkovits, ez régen hogy haragudott Martinovitsra, azt az okát adván, hogy ő soha Papnak nem hitt, most még is a' miatt kell néki meg halni, ez sem az utánn sem az helyen leg kissebbet sem imádkozott, hanem vakmerő bátorsággal el halgatta Sententiáját, és midőn a' Pap által intett volna utolsó órájában az imádságra, és a' véghetetlen sok Népnek jó példa adására, akkor bajuszszát sodorta és körül nézte a' sokaságot 's azt mondotta: Sok Nép Még a' koronátiokor se volt ennyi; azonban ő jelen vagyon igaz, hogy ez a' halál különös dolog; továbbá azt mondotta, hogy Martinovitsnak meg kell mondani, hogy kurvannya ő már nem haragszik reá. Utolsó volt Martinovits, a' ki felette nagy kétségbeesésben, és imádkozásban szüntelen tsokolta a' kezében lévő feszületeit, feje el ütettvén, irásai a' Dómban meg égettettek; Testeik temettetni el vitettek koporsóban rakattatván. Ez Nap ki szabadultának az Ártatlanak is u. m. Tisz. Túros Péter Uram, az Ocsai Ref Pap, Tisz. Fodor Ur, a' körösi Professor, az ifjú Kazintzy Miklós, a' Theatralista Sehy, a' kikkel magam Személyesen beszéltem; a' többekről keveset tudunk. Az universitas Bibliothecájában 15-a Juny kezdődik el a' kettős vagy