Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

és virágzó állapotban tisztelhesse. Kérésemnek értelmesebben lehető előadása végett szükségesnek tartom a' mult három esztendöbeli időtöltető kedves foglalatosságaimat meg emlitenem. Én ezen emiitett esztendők alatt Grammaticalis búvárrá lettem vala, melly én bennem már ez előtt 20 esztendőktől fogva lappangott indulatot, ugy mondhatom, hogy a' Hadi Történet nevü Újságok íróinak, egy ki dolgozandó Magyar Grammaticára ki hirdetett jutalmok, változtatá lehetséggé. Vagy (világosabban), az inditá fel bennem az aluszékony tehettséget. Én ezen munkán tött foglalatosságaim alatt, olly kedves időket képzelek tölteni, mint a' leg virgontzabb Titinasok a' magok Philisseik mellett üldögéltekben. Eböl a lőn, hogy én nem tsak egy 80 árkusos írott Magyar Grammaticát dolgozék ki, a' nékem adatott kegyelem rövid mértéke szerint, hanem még ez alkalmatossággal, a' régi HunnoScythica Magyar betűk, 's találtatható irások visgálásába is ugy belé merültem, hogy még éjjel is azzal álmodom, 's nem képzelhetnék magamnak valakitől nagyobb ajándékot, mintha valaki egy ollyan régi Magyar betűkkel irt igaz régi originális irást mutatni tudna. E're vágyott Belius is, in Exercitatione sua de Litteratura Hunno-Scythica, Lipsiae 1718 édita, de nem kaphatott egy rendet is. Ki adta pedig azon munkájába a' Scythicum Alphabetumot, mellyet én el olvasván, nagyon fel indultam valami aféle található Írásnak keresésére. De sok irogatásim után is többre két rendnél nem találhattam, melly lett volna egy régi Csík Szent Miklósi Templomnak az oldalán. Ezt valami bajjal meg is magyaráztam, de szeretném többet is találni valahol, hogy így több Argumentumokkal lehetne meg bizonyitnom az Antihunnicus Németes világ előtt, hogy bizonyoson volt, még a' Deák betűk bé vétele előtt is, igaz ösi Litteraturánk. Ezt pedig én ugy tzélozom végben vinni, hogy ki adom a' Telegdi János 1570. v. 80 táján írott Magyar Grammaticáját (De litteris Hunnorum quod vulgo Litterae Siculorum vocantur) nyomtatásba, melly talán még soha nyomtatva nem volt, és a' mellyet Bod Péter is ('s mások is másutt) a' Magyar Athénás Fraefatiojában tsak emlit, de soha nem látott. Ezt mondom én (mint hogy valami régi írások közt igen régi betűkkel írva meg kaptam) ki adom, és mint egy Commentarius módjára, a' régire toldalékul a' fenn emiitett Tsik Szentmiklosi Scytha irást oda teszem, magam hozzá téjendő vélekedésimmel együtt. Melly szép lehetne már ez a' munka, ha T. k. Barátom Uram is segítene benne, a' melyre imé illyen utat mutatok. Vagyon a' Nyárád mellyékin Somosdon egy Dési nevű Tisztelendő Férjfi, talán Tractualis Nótárius, a' kinél, egy velem beszélt Marosszéki tudós Ember látott, ez előtt eféle Scythicus Characterekkel írott leveleket. Ha ez igaz, és ha azok régi írások, nem pedig tsak most, valami magát a'ba mulató ember által írattatták; tehát ki mondhatatlan nagy kívánsággal óhajtanám azokat látni, mint Ábrahám a' Messiást, leg alább ha nem az Autographumot is; bár tsak az Apographumát, Hogy pedig kérésem annál értelmesebb lehessen, imé le irom ide azt a' Scithicum Alphabetumot, a' millyennel való írásra volna nekem szükségem) 12* 179