Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

utána ennek kedves elfogadásáról megbizonyosodtam volna; magokat az emiitett öt munkákat is szóról szóra kinyomtathassam, hogy azon anyai nyelvünket ápolgatott munkás tudós férfiaknak örök emlékezetet érdemlő nevök, a' feledékenység megemésztő fogai ellen ez által védelmeztessék. Minthogy pedig ezen jegyzés grammatikákról szól; nem lesz talán unalmokra az érdemes olvasóknak, ha toldalék gyanánt a' többi grammatikákat is előszámlálom rövideden, mellyeknek egy része nyomtatásban vagyon, más része pedig még Írásban hever. Egy azok közül Pereszlényi, mellynek homlokirása ez: Grammatica linguae Ungaricae A. P. Paulo Pereszlényi, e societate Jesu Tyrnaviae. 1682. Ez alább való a' Molnárénál, mert sokat nem jegyzett fel, a' mit a' három grammatikában olvashatott volna. Ezután következett időben fogtak irni: Szilágyi Péter Enyedi professor, és Bél is grammatikákat, de a' mellyeket látnom szerentsém nem volt. Moclibeus is adott ki egyet 1712. tájban, mellynek ujabb kiadása 1787-ben Posonyban sokkal tökéletesebb. Homlokirása ez: Moclibei Ungarischer Sprachmeister. Ez sokkal tökéletesebb Pereszlényinél. Ezeket követte Adámi illy homlokirással : Ausfürliche und erläuterte Ungarische Sprachkunst, der edlen deutschen nation um besten verfasst von Michael Adámi. Vien 1763. Ez a' két elsőnél valamivel jobbatska. Közrebotsátott ezek után egyet Kalmár, illyen homlokirással: Prodromus idiomatis Scyhico-Mogorico-Chuno (seu Hunnoj-Advarici, sive adparatus Criticus ad linguam hungaricam etc. Auctore Georgio Kalmár Philologo e Comit. Veszpr. Posonii 1770. Ennek, minthogy az irója igen különös ember volt, a' munkája is igen különös, a' mint a' homlokirásból előre gyaníthatni. Ugyanis ollyan uj és különös írásmódját iparkodik a' magyar nemzetre tolni, a' mellyről maga is bizonyos volt, hogy soha senki sem fogja követni. Egy szóval; a' ki egyszersmind grammatikát és comédiát akar olvasni, annak ezt a' könyvet ajánlom. Mert az iró inkább a' maga, sok országokon való kóborlását akarja e' könyvnél fogva megtanultaim olvasóival; mintsem a' magyar nyelvet. Ezek után jött ki Farkasé illy homlokirással: Ungarische Grammatic etc. Vien 1774. Ennek jobb lett volna tsak Adámit szóról szóra leírni, 's a' maga nevét elébe tenni; mint uj név alatt, annyi sok gondolat és nyomtatásbeli hibákkal uj könyvet erőlködni, szülni. Ez az ember nem láttatik az irás módjából magyar, hanem valami tót vagy német anyától születettnek lenni. De minthogy a' J. herczeg Ferdinándot tanította; vagy lehetett vagy nem; magyar grammatikát iparkodott irni. Berekesztette ezeket Klein illyen nevezetű grammatikájával: Specimen enucleatioris grammaticae Hungaricae etc. ab Efraimo Klein, 12 Orvostörténeti Könyvtár közi. 177