Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

Itt maga szól a' homlokirás, hogy ez nem egész rendbe szedett grammatica, hanem tsak valami rend nélkül, egymás után leirt hasznos tapasztalások, kivált az orthographia (Helyesírás) és a' constructio (egyberakás) körül. Nagyon méltó ez a' harmadfél árcusból álló, negyed formában nyomtattatott gyüjteményetske is a' megtartásra, mert sokat lehetett belőle az uj nyelvmesterbe kijegyeznünk. — Ez az ember, a' maga anyanyelvét alaposan értő, és valóban jó iró, tudós férfi volt. Sok hibás szólások módjait jegyez fel, és tölts belátással tzáfolja meg, mellyekkel nem tsak az akkori időben éltek, de még most is élnek hibáson. Negyedik grammatica a' Csipkés Komáromié, mellyet ő illyen homlokirás alatt adott ki: Hungária illustrata; hoc est brevis, sed methodica, naturae et genii Linguae Hungaricae explicatio, an ungaros in ediscenda lingua ista facilitans promerens, et Hungaros efficiens, Opera Georgii Csipkés Comaromi SS. theologiae doctoris, et eusdem facultatis in 111. Scholae Debrecina professons. Ultrajecti ex officina Joannus a Waesberge An Ch. CIC. IC. CLV. Ez a' 12-tődbe nyomtatott öt árcusból álió munkátska, már inkább neveztethetik grammatikának, mert annak szokott módja és rendi szerint van irva. Ez sokkal rövidebb a' Molnárénál, de sokkal kevesebb is van benne, mert ő nem olvasta volt azt, mikor ezen munkáját irta. Nevezetes az benne, hogy ő két casust tsinál,.úgymint: Nom. Ember. Gen. Emberé. Dat. Embernek. Accus. Embert. Locativus. Emberen. Traductivus. Emberre. Conjuctivus. Embertől. Az egész syntaxis egy néhány rendetlenül összerakott regulákból van öszveszerkesztve. Ötödik grammatica, a' Tótfalusi Kis Miklósé, mellynek homlokirása ez: Ratiocinatio de ortographia eo modo, quo sparsim in nostris bibliis exhibetur, instituenda. Per Nicolaum Kis de Tótfalu. Claudiopoli, anno 1697. Ebből a' homlokirásból kitetzik, hogy ez nem egész kidolgozott grammatica, hanem inkább annak tsak első része, 's helyesirás. Mellyben mindazon által ugy, mint a' Geleiében is igen sok szép nevezetes, megtartásra méltó törvényetskéit lehet találni a' magyar nyelvnek. Az egész munka tsak harmadfél árcus, mellyet azon munkája végébe ragasztott, mellyben Apologia Bibliorum nevezet alatt, mentegeti azon uj irása módját, mellyet követett 1684-ben kiadott Amsterdami magyar bibliájában. Hatodszor. Említhetném itt a' Csécsi hellyes írásról való hasznos jegyzéseit, mellyeket ő a' Gelei, és a' Tótfalusi írásaiból szedegetett egybe, de mivel hogy ez, a' Bod Péter Dictionariuma végébe bé van nyomtatva, és mindenek kezében forog; tehát arról többet szólani szükségesnek nem tartom. Ugy gondolom annak okáért, eiőször: hogy ezen öt első munkáknak érdemes voltok, mellyekkel a' magyar nyelv napról napra tökéletesül, másodszor azon nevü szóknak igen betses emiékezetök valóban megérdemlik; hogy ezen előre botsátott kis jegyzésetskével a' tudós olvasóknak kívánságukat felgerjeszszem, mind pedig továbbá azt, hogy minek-