Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

egész sereg „fábrikát" látogat meg, részletes leírást közöl a különféle szövő-, fonó- és fésülőgépekről, azok előállítási áráról, valamint Erdélyben való meghonosításának felmérhetetlen hasznáról. Buzdítja Arankái, hogy mindezekre hívja fel a Gubernium figyelmét, mert a mezőgazdaság gépesítése a haza gazdagodásához, a külföldtől való függetlenséghez vezet. Gyarmathi tehát felismeri, hogy a mezőgazdaság, az ipar hazai fejletlenségének az idegen kizsákmányolás az oka. A gyarmattartók : az „ausztriai fabrikák" érdeke az, hogy a „szegény barbarus kolóniák" örökké „ügyefogyott és tudatlan" állapotban maradjanak. Gyarmathirca/í ez a felismerése nem jelent belenyugvást a fennálló tarthatatlan viszonyokba, mert tovább is harcol kedvenc terveinek megvalósítása érdekében. 1797. február 19-én kelt levelével már az erdélyi gubernátor, gr. Bánffi Györgyöt ostromolja arra való hivatkozással, hogy „Európának pallérozottabb részeibe való mostani" barangolása közben látott és felfedezett, „virágjában indult tudományok és mesterségek bővsége" arra ösztönzik, hogy mindezeket meghonosítsa Erdély földjén. Itt is a gyapotfonó-, szövő- és fésülőgép említése mellett ajánlja egy fahasító fúrógép beszerzését, az eddig pusztulásra hagyott, hasíthatatlan fatönkök : „götsös tőkék" feldarabolására. A szeretett haza hasznára fordítható minden készségét felajánlja, ha arra bátorítást nyerhet. Gyarmathi ez időben elkészül „Affinitás"-ával, munkásságának kiemelkedő és maradandó alkotásával, ezt bejelenti egyik 1798. február 18-án kelt levelében Engel János Keresztélyne/í, a bécsi erdélyi udvari kancellária könyvvizsgálójának, kivel még Göttingában ismerkedik meg. Tőle kér segítséget élete nagy művének megjelentetésére kifejtett erőfeszítéséhez egy megfelelő, vállalkozó nyomtatóműhely ajánlásával. Gyarmathi Sámuel következő, 1798. június 14-én, Aranka Györgyhöz intézett terjedelmes tudósítása inkább tudományos értekezlet, célkitűzéseinek felsorolása és munkássága eredményeinek számbavétele. Elöljáróban kesereg „az erdélyi igen lassú lábon járó dolgok folyása miatt' és hogy Kolozsvár oly messze esik Göttingától, amennyiben „Göttingát a világ esméri, Kolosvárt pedig s Erdélyt tsak ritka ember !" Mégis a hazi viszonyok miatt érzett keserűsége nem csüggeszti el, hanem további erőfeszítéseket tesz terveinek megvalósítása érdekében. Ugyanitt bejelenti, hogy megküldötte a wolfenbütteli könyvtár leírását, valamint a göttingai magyar vonatkozású recenziókat, különféle könyvismertetéseket, de Passaunál, a határállomáson, a zavaros háborús viszonyok miatt „semmi idegen büzü teremtett állatot az ausztriai sűrű szitákon által nem botsainak" s így a küldemény visszaérkezett. Ebben ismét emlékeztet az előző levelekben felvetett ipari gépmodelek hazai meghonosítására. Végül Arankának is újságolja — egyben megküldi a vonatkozó beszámolókat —, hogy a göttingai nyomdász, Joann Christian Dietrich, Lichtenberg szíves közbenjárása folytán, nevezetes könyve kinyomattatását elvállalta, sőt eddig már 72 árkus nyomásával el is készült. A nyelvrokonság és a magyar nyelv eredeti és idegen szókészletének kérdésével kapcsolatban, toldalékul jelsorolja a nyelvünkben felfedezhető szláv eredetű, mintegy 709 „muszka