Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

1810-ben, ismét gr. Bethlen Gergelynél, Bunban köt ki, majd 1815-től haláláig Kolozsváron munkálkodik. A Bethlen-család jó szolgálataiért, haláláig évi 100 Ft fizetést rendel. 1830. március 1-én, 79 éves korában, Kolozsváron halt meg. Egyetlen leánya, Andrád Elek ügyvéd neje. Végrendeletében a zilahi ref. gimnáziumnak hagyományozza értékes könyvtárát és 800 ezüst-forintot. Gyarmathi ifjú korában, a felvilágosodás enciklopédikus törekvéseinek hatása alatt, egyaránt foglalkozik társadalom- és természettudományokkal, és ezek eredményeinek gyakorlati alkalmazásával. Rát Mátyás barátja és munkatársa, akivel az első magyar hírlapot, a Pozsonyban 1780-ban megindított Magyar Hírmondót szerkeszti. Barátságot köt a jakobinus Hajnóczi József/eZ, Széchenyi Ferenc titkárával, akivel bécsi medikus éveiben élénk levelezést folytat, majd felkeresi őt Horpácson. Érdeklődése minden területen felbukkan és fanatikus lelkesedéssel tesz magáévá szűkebb hazája, Erdély hasznára felfedezhető minden lehetőséget. Orvosdoktori tanulmánya után, Montgolfier kísérletei nyomán, Pozsonyban léggömbökkel próbálkozik. Németországban, az összehasonlító nyelvtudomány, a magyar és a finn-ugor nyelvek rokonságának megállapítása, magyar nyelvtan, szótár és lexikon készítésén kívül az orosz, svéd, dán és az angol nyelvet tanulja, ugyanakkor mineralogiával is foglalkozik. Mindezekkel kapcsolatosan, kivételes érdeklődéssel és lelkesedéssel csatlakozik az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társasághoz s annak célkitűzéseit magáévá téve, élénk levelezést folytat Aranka Györgygye/, a Társaság titoknokával. Aranka biztatására több német könyvtár magyar vonatkozású ritkaságainak jegyzékét készíti el és a németországi új tudományos irányok, felfedezések hazai tudatosítását élete céljául választja. Sokirányú érdeklődése a nyelvészeten kívül a haladó gazdaságtudomány, a neveléstan és a természettudományok területére is kiterjed. Arankához írt leveleiben igyekszik a tanulmányútján látottakat Erdélyben is megvalósítani. Gyakorlati munkásságának legnagyobb eredménye a „sárga krumpli", azaz a cukorrépa meghonosítása Erdélyben. Mindvégig az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság tagja és termékeny munkatársa. Élete utolsó éveiben, az irodalomszervező Döbrentei GáborraZ köt barátságot és annak terveit egész erejével támogatja. Munkái latin és magyar nyelven jelennek meg; közülök kiemelkedik az „Affinitás"-a (Göttinga, 1799). Ezzel a munkájával Gyarmathi európai hírnevet szerez és úttörőjévé válik az akkor kialakuló, összehasonlító nyelvtudománynak. Sylvester de Sancy 1799. január 13-án Párizsból köszönti a Jenauer Literatur-Zeitung 1799. 214. számában (közli a Nemzeti Társalkodó, 1832. I. 13. sz.) és Dobrowsky, majd Koch tanácsos Blumenthalna/c, Szentpéterváron, 1799. július 26-án kelt levelében, Murr, norinbergai nyelvtudós, Gabelentz, német tudós, Thomsen, dán nyelvész elismerőleg nyilatkoznak a mű kivételes, nemzetközi jelentőségéről. A göttingai tudós társaság elismeréséül Gyarmathií levelező tagjául választja. Koppenhágai útleírása napvilágot lát a Nemzeti Társalkodó 1832. I. 13. számában. Színdarabfordítása : Repressalia vagy a tromfot tromffal címen jelent