Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 34. (Budapest, 1965)

Adattár - Orvostörténeti levelek (Fodor István gyűjtéséből)

-j- 1824. április 2. — 59 é, k. Kolozsváron Pataki Sámuel (harmadik) orvosdoktor gyászjelentése Szomorú Jelentés! Megfosztaték Városunk egy diszes Polgárjától, Hazánk egy igen hasznos Tagjától, a' szenvedő emberiség enyhítő Orvossától. A' keserűség több águ forrása bokros bánatot áraszta. Méltóságos Sáros-Pataki PATAKI SÁMUEL Ur, Orvos Doktor, Királlyi Consiliarius, az Erdéllyi nagy Fejedelemségben Protomedikus, az Orvosi Gyűlésnek Elölülője, és a' Felséges Királlyi Guberniumnál az egésséget tárgyazó dolgokban Referens; ennyi tekintetű foglalatosságait és életét hoszszas gyengélkedés után bevégezé. Mikor a' Nap é follyó 1824-dik esztendő Április másodikán fele útját hátra hagyta, ő a' magájét egészszen megfutotta. A' közelebb mult Februárius' tizenhatodikától fogva, életének ötvenkilentzedik esztendejét járta, mellyből boldog házassági életre huszannyoltz, az Orvosi kötelességekre harmintz — a' Protomédikusi hivatalra tizenhárom esztendőket fordított, a' mi fogyatkozott a' tellyes emberi életből, azt számos szenvedőkben előre betöltötte. A' Menybe költözött szép Léleknek öszve omlott főldhajléka, e' follyó hónap' negyedikén, délutánni négy órakor, a' piatzsori önnön házától, utolsó rendes tisztességtétellel, a' köz temetőbe kisértetik, és kedves emlékezetű Szülőinek hamvaihoz takaríttatik. Érdem betsüllők, és a' kiknek ereitek, ugy lehet, ő utánna vernek. Ne sajnáljátok az ő gyakori látogatását egy végső tisztességi megjelenéssel és szives sóhajtással viszontagólni. Az ő boldogult Lelke Tinektek a' ditsősségből-is, hiszem, ép testet, míg azt viselitek kivan. A' csüggedező elmaradott Özvegy három kesergő Fiak 's két bánatos Testvérek, kiknek fájdalmas sziveiket, részt-vevő indulattal enyhítitek, kellemetes élet kívánással, hálát szóllanak. Kolo'sváron Április 2-dik napján 1824. (Nyomtatvány a Telekiek marosvásárhelyi levéltárában.) GYARMATHI SÁMUEL orvosdoktor, zilahi ref. főiskolai tanár és nyelvész, Gy. János és Osváth Éva fia; szül. 1751. július 15-én Kolozsváron, ahol tanulmányait megkezdi, de már 1763-ban Nagyenyeden folytatja, majd imét Kolozsváron tanul, ahol elvégzi a retorikát. Innen Zilahra, majd Nagyenyedre megy és végül gr. Bethlen Gergely támogatásával, Mária Terézia új alapítványából, mint a „goldbergi alumneum" részese, 1766-ban Bécsbe kerül, ahol 1782-ben orvosdoktori oklevelet nyer. Tanulmányi segélyét, a 200 forintot, mind ez ideig az erdélyi udvari kancelláriától veszi fel. Előbb a bécsi gyermekkórházban praktizál, később a pozsonyi Magyar Hírmondóid