Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Hippokratész könyve a levegőről, a vizekről és a vidékekről - A kórjóslatokról (I., II.) Ford.: Dr. Sattler Jenő

kell félnünk, ha a krízis napján javulás nem áll be, még a jelenlevő kedvező tünetek ellenére sem. Szembetegségnél elsősorban a vizelet minőségét vizsgáljuk, hogy az orvosi beavatkozás esetleges késedelmével bajt ne okozzunk. A vérhasnak minden faja veszélyes, ha lázzal vagy különböző hasmenésekkel jár, vagy májgyulladással, vagy a rövid bordák alatti tájék, vagy az alhas erős fájdalmaival, vagy ha a beteg ital és étel iránt undort érez. Az, akiknél ezen tünetek legnagyobb része jelen van, leghamarább fog meghalni. Ezzel szemben azok számára van a legtöbb remény, akiknél csak kevés tünetet észlelünk. Ez a betegség leginkább az 5 és 10 év közötti gyermekeket pusztítja el, kisebb mértékben a más korúakat is. Előnyösek azok a vérhasok, amelyeket a rossz tünetek nem komplikálnak. A vérrel és bélcafatokkal (plasztikus nyírokváladékok) kevert székek a 7., a 14., 20. vagy 40. napon szűnnek meg, vagy ezen időn belül. Mert ezek a bélkiürülések megszüntetik a testben levő betegségeket, mégpedig a már régieket is hosszabb idő alatt, míg a röviddel ezelőtt keletkezetteket pár nap alatt. Terhesek is jobban bírják a lebetegedési és szülés utáni időt és hónapokig megtartják a magzatot vér és bélcafatok távozása esetén is, amennyiben ezt erős fájdalmak nem kísérik, vagy ha nem jelentkezik más olyan tünet is, amelyet a vérhasban, mint veszélyeset írtam le. Amennyiben azonban ezen tünetek valamelyike fellép, akkor ez a magzatra nézve halált, a terhesre nézve veszélyt jelent, kivéve, ha a gyermek és a lepény távozása után még aznap, vagy röviddel utána a vérhas megszűnik. A tartós vérhas, amelynél a szelekkel vagy anélkül óránként ismétlődő szék, mely úgy nappal, mint éjjel egyformán kínozza a beteget, és amellyel a betegtől akár nyers, akár fekete, sikamlós, vagy igen bűzös anyagok távoznak el, mindezek, véleményem szerint, igen súlyos megbetegedések, mert nagy szomjúság gyötri a betegeket és a megivott vizet nem a hólyagon keresztül választják ki, hogy az a vizelettel együtt távozzék el. A szájban fekélyeket is okoznak, amelyet az arc különböző vöröses, elszíneződése is kísér (ephelides). Ezenkívül a has beesett lesz piszkos és ráncos. Ilyen panaszok mellett a betegek sem enni, sem járni, sem üzletük után menni nem tudnak. Ez a betegség főleg idősebb embereket támad meg, de néha olyanokat is, akik java férfikorban vannak, ritkábban azokat, akik más életkorban vannak.