Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)
Dr. Bencze József: Nedeliczi Váli Mihály
tás, amelyből megtudhatjuk, hogy Váli Mihálynak 600 ezüst forint volt a fizetése, szabad lakás, minden háztartásbeli, 2 tehén haszna (tej, vaj, túró, tejfel), 2 kocsi, 4 ló, egy kocsis és egy etetőgyerek. Hogy magángyakorlata milyen természetű volt, arról semmiféle adat sincsen, csupán Torkos Justus Ferenc és Weszprémi István nem éppen tárgyilagos adataiból láthatjuk, hogy az ő véleményük szerint ez nem volt csekély. Ezzel szemben a soproni vagyoni és adó conscriptio szerint semmiféle ingatlana nem volt, és haláláig a herceg tiszti házában lakott, az utolsó esztendejében, mint nyugdíjas. A most felfedezett 1751-ből való kézirat, amelyet Váli Mihály Galgóc várában írt, nem egyezik teljesen a neve alatt halála után 20 esztendővel, 1792-ben megjelent „Házi Orvosi Szótárotská"val. Nemcsak az egyszerű betűrendi beosztás más, hanem több helyen lényegbevágó változásai is vannak. Van néhány növény, amint azt Ernyei József is kiemelte tanulmányában, amelyeket csak Váli Mihály írt le és előtte egyetlen Herbáriumban sem szerepelnek. Nem kívánunk ezekkel a növényekkel (pl. póknófa) ezen a helyen foglalkozni, csupán megemlítjük. A nyomtatott kiadásban 11 oldalon át a „Nyavalyáknak Laistroma" abc sorrendben nagyon világosan, könnyen érthetően mutatja az egyes betegségekre vonatkozó leírásokat, hogy ezt Váli Mihály szerkesztette-e vagy — amint a Bevezetésben áll — a győri kiadó Streibig János, ma már megállapítani nem tudjuk. * Kétségtelen az, hogy Váli Mihály nagy érdeme, ha a botanikában nem is alkotott jelentősebbet, mégis könyve nyomán sok, a népnek szóló gyógyító könyv jelent meg, tehát úgy orvostörténelmi, mint nyelvészeti, valamint művelődéstörténelmi szempontokból is jelentős. Azt, hogy Beythéböl és Méliusz Juhászból átvett, nem a mai szemüvegen át kell néznünk, mert akkor ugyanezt elmondhatjuk Méliusz Juhász Péterről és Beythéről is. Úgy gondoljuk, hogy Váli Mihály is a XVIII. századnak megfelelően a kor szellemében orvos volt. Életét annak ellenére, hogy a