Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Bencze József: Nedeliczi Váli Mihály

végzett diplomás orvos. Éppen ezért betegségeiben valóságos orvost nem is igényelt, hanem ahhoz fordult, akitől segítséget kapott. Az egyszerű magyar népnek „orvos" volt mindenki, aki gyógyított vagy gyógyító tanácsokat adott. Ne felejtsük el, hogy 1762-ben volt hazánkban az utolsó boszorkányper, amelynek eredeti jegyzőkönyvei a Vas megye levéltárában megtalálhatók. De nemcsak hazánkban, hanem még az egyetemekben bővelkedő germán területeken sem volt sokkal jobb a helyzet, mert ott is ezrével garázdálkodhattak hatóságaik engedélyével a „természetorvosok", a Naturheilkünstler-ek. Ezeket is a maguk hazájában „orvosnak" tartották. Hiszen még 1744-ben Poroszországban I. Frigyes saját hóhérját kinevezte „Leib und Hofmedikus"-nak. A pozonyi Helytartó Tanács — amint később ismertetni fogjuk — Torkos Justus pozsonyi főorvos véleménye alapján elfogadhatatlannak minősítette Váli Mihály diplomáját. Abban az időben Váli Mihály Erdődy György háziorvosa volt Galgóc várában, ez nem esett messze Pozsonytól, és az erősen protestáns Torkos Justus valószínűleg nem nézte jó szemmel Váli Mihály kitűnő állását, nagy jövedelmét és orvosi gyakorlatát. Újra csak hivatkozunk arra, hogy nem szabad elfelednünk a XVIII. század örökösen hitvitázó, erőszakkal rekatolizációs társadalmát. A csornai premontrei rend prépostsági könyvtárában 1945-ig őrizték Morgagni műveinek első kiadását. Ennek első oldalára Váli Mihály bejegyezte a nevét és lakóhelyét: Eszterháza. Csorna nem messze fekszik Eszterházától, és mint később látni fogjuk Váli Mihály jó barátságot tartott fent a premontrei kanonokokkal. * A véletlen folytán néhány hónappal ezelőtt előkerült Váli Mihály szépen összefűzött eredeti kéziratos könyve, amely több mint 200 esztendeig egy kis falusi ház padlásán szépen összerakva a kalendáriumokkal és a bibliákkal együtt porosan, de épségben megmaradt. A kéziratos könyv ív alakú, finom papíron, gyönyörű írással és nagyszerű magyarsággal készült, Váli Mihály eredeti kéziratát