Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Hippokratész könyve a levegőről, a vizekről és a vidékekről

ben gazdag, mocsaras vidékként és még mások viszont csupasz és kietlen síkságként hatnak. Mert az évszakok, amelyek a természeti környezetet módosítják, szintén nagyon különbözőek, és minél nagyobb a különbség, annál különbözőbbek és sokoldalúbbak az egyéniségek, akik ott élnek. Azokról a népekről, akik nem nagyon különböznek egymástól nem emlékezem meg; ezzel szemben azokat tárgyalnám, akik természetüknél és szokásaiknál fogva nagyon eltérnek egymástól. Elsősorban különösképpen a macrocephalokról (csúcsosfejűek), mert nincs más oly nép, amely olyan koponyával rendelkezne, mint ezek. Kezdetben úgy látszik, hogy a bennszülöttek egy bevett szokás alapján alakítják ezt a fejformát, emellett még a természet is segítségükre van ennek a kialakításában. Azokat ugyanis, akiknek a leghosszabb a koponyájuk a legelőkelőbbnek tartják. Ezeknél a szokásoknál így állanak a dolgok. Amint egy gyermek megszületik, a még puha és gyenge koponyát kézzel a megfelelő alakra formálják, •és kényszerítik hosszában fejlődni azzal is, hogy pólyákat és hozzáidomuló eszközöket alkalmaznak, amelyek a fej kerekké fejlődését akadályozzák, a hosszúkás formát pedig elősegítik. A szokás által, az első impulzusra a természet is ehhez az alkathoz idomul. Idővel azonban annyira természetükké válik, hogy a szokás adta erőszakot már nem is alkalmazzák. Mert az ondóban a test minden tulajdonsága benne van; egészséges ondó egészségesből jön, a beteg az egészségtelen részből. Ha tar fejű tar fejűektől, kék szemű kék szeműtől, púpos leggyakrabban púpostól, kancsal kancsaltól származik, ha ez a törvény minden életmegnyilvánuláshoz alkalmazható, miért ne tudna a csúcsosfejű gyermek csúcsosfejűtől származni. Amennyiben mostanában kevesebben születnek ilyenek mint azelőtt, ennek oka, hogy a lakosság ezt a szokást már nem gyakorolja. Ez az én véleményem ezekről a népcsoportokról. Ami Colchis lakosaira vonatkozik, megjegyzem a következőt [11]. A vidék mocsaras, meleg, vízben gazdag és erdős. Minden évszakban gyakori és sűrű esőzésnek van kitéve. A bennszülöttek ingoványos talajon élnek, és házaikat fából és nádból építik a vízben. Ritkán mennek gyalog a városba vagy a vásárokra. Ezzel szemben fatörzsből készült vízi eszközzel hosszabb és rövidebb utakat tesznek, mert igen sok a csatorna. Állott, meleg, a naptól elposványo-