Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)
Dr. Vörös Márton: Egy járvány tanulságai
kon át kipároigó dohos nedvességet. Fertőzött közkútjai táplálták a járványokat. Itt dühöngött a diftéria előtt két évvel, vagyis 1890-ben az a tífuszjárvány, amelynek egyetlen hónapja alatt csak ebben a városrészben 1200 beteg volt. Érthető, ha a diftéria pusztítása a lesújtott szülők körében szinte a dühösségig növekvő elkeseredést okozott. Az izzó, a fennálló állapotokat bíráló hangnak csak a liberális sajtó adhatott hangot. A „Pusztulunk, veszünk'* kiáltványnak beillő vád a kormányzatnak szólt. Néhány sorát idézzük (21): „Valóban érthetetlen és megfoghatatlan dolog az, hogy eddig mily bűnös könnyelműséggel volt a kormány ezen állapotnak néma szemlélője. A marhabetegségek meggátlására a legszigorúbb intézkedések foganatosíttatnak. A legbosszantóbb aprólékos részletekig kiterjedő figyelemmel kísérik a baromcsordában kiütött betegségeket; orvosokat, biztosokat mozgósítanak, fegyveres kordonokat állítanak fel, ezreket és ezreket áldoznak, hogy a járványt elnyomják s ha sikerül a baj további terjedését megakadályozni, a modern állam politikusaiként öntetszelegve mondják : íme, ennyi százezer disznóját és ennyi százezer marháját mentettük meg a nemzetnek. (És hullik a rendjel-esője.) De amikor arról van szó, hogy ne a barmokat, hanem a nemzet reménységeit, a gyermekeket, saját embertársaink és a hazát fenntartó polgárság szemefényét mentsük meg, akkor a vállukat vonogatják s a könynyelmű tétlenségüket az orvosi tudomány gyarlóságával palástolják. Pedig nem abban van a hiba. Igaz, hogy az orvos se isten, ki egy leheletével életet önt a haldoklóba, de utóvégre mégis vannak hát annyira, hogy képesek kijelölni a lehető óvóintézkedéseket s a betegek nagy részét a gondos orvosi ápolás megmentheti. A hiba a kormányban és a hatóságokban rejlik. Nézzük csak először a városi viszonyokat. Itt, ahol e Sye gy házban összezsúfolva van a gyermek s az iskolákban egész kerületek különböző viszonyok között élő gyermekei verődnek össze egyetlen megbetegedési eset képes egész kerületek egészségi viszonyait megfertőzni. Ha tehát kiüt a járvány, a hatóságnak első kötelessége volna az iskolákat azonnal bezáratni, mert amit a gyermek tanulásban mulaszt, azt helyre lehet pótolni, de a halottakat feltámasztan nem lehet. . ** „ . .. Az iskola után következnek a nyomorúságos lakásviszonyok. Eltekintve attól, hogy a mi szűk látókörű városi tanácsunk sohasem 12* 179
