Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Vörös Márton: Egy járvány tanulságai

járványban az orvos nem mindenható. Szüntessék meg a rongyos cipők, a proletár-zsúfoltság nyomorát s akkor nem fog jelentkezni a járvány. Ha valaha írói tollat megihletne az 1892/93. évi gyermektragédia, úgy a fentebb csak érintett társadalmi helyzet lenne egyik kulisszája ennek a drámának. A járvány itteni nagy mértékének társadalmi oka nyilvánvaló volt. A budai külváros szegénynegyede egyedül nagyobb veszteséget szenvedett, mint a többi városrész. Ha összevetjük a budai halálozást anyakönyvező Ágoston téri plébánia adatait a város többi, összes plébániai és felekezeti adataival, úgy a következő beszédes képet kapjuk. Állami anyakönyvezés csak 1895-től kezdődött, és így az egyházi feljegyzések igazítanak útba. Tekintettel arra, hogy a Buda-külváros csaknem kizárólag katolikus volt, a többi felekezet halálesetei alig módosítják a táblázat adatait. Eszerint tehát egyedül ennek a városrésznek 270 halálesete állt szembe a többi városrész 182 halálesetével. Ebben a városrészben húzódott meg a hátsó szobák, kamrák albérleti szegénysége, főként azonban a sokgyermekes bányászcsaládok tömege, ahol ekkor megritkult a gyermeksereg. Ezek az adatok is bizonyítják, hogy egy halálos kór, amikor a laboratórium tudományos zártságából kilép, mennyire a társadalmi körülmények függvényévé válik. Rendkívüli körülményeknek kellett tehát közreműködniök, hogy a város lakosságának akkor 35%-át képező budai külvárosban 270 katolikus anyakönyvezett gyermek (illetve közöttük 5 felnőtt) halt meg, míg a többi városrészekben együtt (amely a lakosság lélekszámának 65%-ával bírt) a halottak száma 182 volt. Ma, hetven év távlatából, el sem tudjuk képzelni ennek a városrésznek akkori állapotát: a történelem folyamán mindig a legszegényebb városrész. Járvány-statisztikája mindig kiugrott. Zsúfolt, egybeépített fecskefészek tanyáit a tűzvész nemegyszer elpusztította, még a XVIII. században is. Ennek a városrésznek volt Nyomor, Koldus (Bettlergasse, Elendgasse) nevű utcája. A XIX. század előtti csatornázatlan állapotban a lejtőre épült városrész talaja fertőzött volt a föléje épített és a középkorban alapított temetőjétől, a Tettye patak mentén sorakozó ipari termékektől szennyezett víztől. Egymás fölé épített házsorok illemhelyein át áramlott az esőlé a városrész alatt. A török korabeli méteres utcácskákon érezni lehetetett az apró nyitott abla12 Orvostörténeti Könyvtár közi. 177