Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Vörös Márton: Egy járvány tanulságai

nélkül maradt. 110 községnek két hatósági orvosa volt! Ugyanez, volt a helyzet a többi járásban is, mert a napi 15 —18 órát lakhelyén elfoglalt orvos csak a maga községében maradhatott. Vagyis a megye 355 községéből 337 ellátás nélkül maradt. A kevés magánorvost nem vette igénybe a lakosság, mert a javasasszony olcsóbban és „biztosabban" gyógyított. Különben is a járvány alatt a javasasszonyok agitációjára az orvosellenes hangulat a végsőkig fokozódott. A néphit a kuruzslók kezére játszott. Ha a javasasszony mellett a gyermek megmaradt, futótűzként terjedt a hír: „Meggyógyította!" A természetes gyógyulás ténye mellett csak a babonás külsőségekre, a fantasztikus ámítás tetszetős jeleire gondoltak. Ha pedig, mint a legtöbb esetben, a gyermek meghalt, akkor a falu utcahosszat vállat vont: „úgyis meghalt volna"! Ha orvos gyógyította meg a beteg gyermeket, ugyanígy legyintettek: „úgyis megmaradt volna!" Ha meghalt a beteg, a futóhír újra rohant: „az orvos megölte a gyermeket!" Néhány orvos képtelen volt hónapok alatt ellensúlyozni a nép sok évszázados sötét szellemi örökségét. Egész kivételesen voltak olyan helyek, mint például Siklós is, ahol józan tartózkodás kísérte a járványt. Temetésre alig mentek, a részvétlátogatások elmaradtak, a gyermeküket elvesztő család is otthonában maradt hetekig. Lehetséges, hogy az ilyen magatartás nélkül más eredményekkel járt volna a járvány itt is, ahol éppen először tört ki. A középkori pandemiákra emlékeztető és méreteiben azonos európai diftéria-járvány szélsőséges példáit tárják fel a teljesen orvos nélkül álló baranyai községek tragédiái. A szerencsétlen körülmények extremitásának bemutatására a Hegyháti járás egymástól két kilométerre fekvő (anyakönyvileg ikerközségnek) Magyaregregy-Kárásznak adatait közöljük [13]. Mivel csak a római katolikus egyházi anyakönyvek adataira támaszkodhatunk, a súlyos történéseket a többi egyházi anyakönyv adatait illetően csak elképzelhetjük. A két község lakosságának együttes száma nem érte el ekkor a nyolcszázat. A járvánnyal kapcsolatos tájékozódást zavarja az akkori diagnosztizálás primitívsége. A falusi halottkém minden előképzettség nélküli tiszteletbeli megbízatás. Egyetlen funkciója az exitust konstatálni. A halál nemét a hozzátartozók bemondása alapján, kizárólag a betegség fenomenológiája nyomán diktálta be a