Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Palla Ákos: Újabb adatok Buda hőforrásainak történetéhez

Már Townson is megjegyzést tett a fürdőkben látott meztelen férfiakra. Részéről ez mint érdekesség csípős gúnyra ad alkalmat. Ugyanúgy észreveszi ezt Edouard Thouvenell, a későbbi konstantinápolyi francia nagykövet 1833-ban. Ellátogat egy híres budai fürdőbe, a Császár fürdőbe és megütközik azon, hogy ott a medencében a férfiak és nők vegyesen fürdenek, nem nagyon törődve az illendőség szabályaival, fürdés után pedig a meleg víztől elbódultan a medence szélén ruhátlanul fekszenek és alszanak. Prosper Mérimée, az író, 1854-ben megbotránkozik egy budai fürdőn, amelyben a férfiak és nők ruhátlanul együtt fürdenek. Id. Dumas Sándor 1865 táján a szájhagyomány szerint, mivel gyengéd szálak fűzték a fővároshoz, Budán többször megfordult. Ilyenkor az Arany Sasban, vagy a Császár fürdőben lakott, mert reumás lábainak a Császár és Sáros fürdők vize igen jót tett. 1873-ban Arthur Millaud újságíró nagyon megcsodálja a Császár fürdőt szép sétányaiért, modern szállodájáért, hatalmas úszómedencéjéért, fényesen berendezett kádfürdőiért és csodásan tiszta meleg vízéért. Vezetője, egy liberális férfiú közli vele, hogy a fürdő a kapucinusok tulajdona, akik Magyarországon nem járnak mezítláb és hajadonfővel, nem füvekkel és salátával táplálkoznak, hanem jól esznek, isznak és ők gyóntatják a legszebb pesti asszonyokat. Victor Tissot újságírót, aki 1880-ban járt itt, említettem meg végsőként, akinek minden rosszat köszönhet a magyar idegenforgalom. Hatása hosszú évtizedeken át érezhető is volt. Leírásaiban mondanivalója túlzó, szenzáció-hajhász, torzítja a valóságot, téves adatai vannak, felületes, de mindezt szellemesen adja elő és így a legmarkánsabban megragad, ez a kár okozó jelentősége. írása több kiadásban jelent meg, francia, angol és német nyelven. Ma természetesen e negatív jelentőségéről kár beszélni, mivel ezt az idő már túllépte. Műve és annak következményei emléknek, rossz emléknek számítanak. Cinizmusában ügyes újságírói szemmel még arra is kitér, miután feltűnik neki, hogy a tisztviselők későn járnak be a hivatalba és a fürdők, sétaterek, kávéházak, kaszinók egész nap tele vannak boldog, halandókkal, akik dohányoznak és élvezik az édes semmittevést. Az a véleményünk, hogy Tissot hazájában Párizsban, ha lakásából kilépett az utcára, csukott szemmel járt és akkor is 1880-at írtaké