Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)
Palla Ákos: Újabb adatok Buda hőforrásainak történetéhez
létén volt, a következőképpen említi meg : „Ecclesia S. S. Trinitatis de aqua calida." II. Endre 1212-ben kelt oklevelében Buda külső határait „inter Budám et calidas aquas" ásatja meg. A Margit-legenda megemlékszik szent Erzsébet asszonynak ispotályáról az alsó hévizek mellett, amely Rudas vagy Sáros fürdő helyén lehetett. A Margitsziget és az azóta megszűnt fürdősziget ásványvíz-forrásainak esetleges korabeli használatáról nincs pozitív adat. A korszakok változó szellemére vonatkozóan jellemzőként megemlíthető, hogy az 1582-ben megjelent Galgóci Naptár a következőket mondja „az fördés és házaskodás ritka legyen". A Debreceni Kalendárium 1619-ben még ennél is határozottabban szól „a fördő és akármely vérvétel nem használ attól őrizkedgyél". A kalendáriumi tanácsok természetszerűleg egy kornak, egy rétegnek a felfogását tolmácsolták, hogy azonban olvasójuk miként fogadta e javaslatokat, erre nincs adat. A fürdőket illetőleg az Anjouk uralkodása alatti időből származik két írott emlékünk, Georgius Balneator felhévízi lakos neve 1322-ből és a Budai Törvénykönyv utalása, amelyből csak a bennünket érdeklő címrész maradt meg „Balnaetores, von dem pader" megjelölések alatt. Idegen szerzőtől Zsigmond idejéből származik az első hiteles írott adat. Bertrandon de la Brocquière bourgognei lovag, aki 1432-ben az Alpokon át Velencébe és innen pedig a tengeren a Szentföldre utazott, majd onnan visszatértekor a szárazföldi utat választotta. Utazásáról naplójában a következőket jegyezte fel: „Buda Magyarország fővárosa hosszasan elnyúló hegyen áll, keletfelé a Duna folyik, nyugati oldalán négy völgy terül el (a mai Krisztinaváros), délen nagy palota terül el, amely a kapu felett uralkodik, e palotát a császár kezdte építeni, amely befejezése után nagyszerű leend és erős (ún. friss palota). Ezen az oldalon, de a falakon kívül igen szép meleg fürdők vannak, a keleti oldalon is van néhány, azonban ezek nem érnek annyit, mint a többiek" ... „A Buda környéke rendkívül kies, a talaj pedig mindennemű élelmiszert bőségesen szolgáltat t különösen kitűnő a fehér bor, amely tüzességét a számos meleg fürdőtől és az azokban levő kéntől kapja."
