Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 32. (Budapest, 1964)

Palla Ákos: A soproni ispotály gondnokának 1586. évi elszámolásáról

hagynak. Ennek a megerősítésére számos példával rendelkezünk, A hűbéri rendszer folytán a városokon kívül, vidéken, majd pedig a városokban a céhrendszer miatt az ipari tőke nem alakulhat ki. A szabad városokban pedig a bérmunkának olyan fajai keletkeznek, amelyek a mezőgazdasági termeléssel állnak összefüggésben, pl. csősz, vincellér, szőlőmunkás, mezőpásztor stb. A korábban feltételezett, de nem sok adattal alátámasztott állítások egyikének, a szabatos elszámolásnak jellegzetes bizonyítéka Sopron városának több oldalról és sok ízben feldolgozott gazdasági ügyvezetése, amelyből bőségesen kitűnik, hogy a város jelentékeny mennyiségű földtulajdonnal, főleg szőlőbirtokkal rendelkezett. így azután a soproni kórház is, amely évek hosszú sora alatt, nyilván a korai filantrópok végakaratából, számos szőlőbirtok tulajdonosa lett, hasonló a városi gazdasághoz. Egyébként a számadásban előfordul még a hagyatékból származó földtulajdon is, ez azonban korszokás. Eme vagyonrész, mint jövedelemforrás, biztosította a kórház működését és ugyanakkor a város ügykezelésének keretében elszámolásra volt kötelezett. A felelős számadó egyben az ispotály kirendelt gondnoka, a belső tanács tagja, akit hasonlóan a papokhoz, megillet a középkorban szokásos „úr" cím. E fogalom Sopron esetében azt is jelenti, hogy a kórház gondnoka a patríciusok sorából való és így a fallal körülkerített belső Sopronban lakott. A kelta alapítású Scarabantia, melyet csak a III. század elején lehet újraéledőnek tartani, az Antonius Pius alatti kvad pusztulást túléli és a XIII. század második fele óta a nagy múltú középkori város ispotállyal rendelkezik. Ennek a számadáskönyve, melyet eredeti szövegében, majd magyar fordításban közlünk, nagyobb gondot fordít a szőlőművelésre, mint a beteg emberre. Ebben az időben sem az orvos, sem a gyógyszerész jelenlétét a soproni ispotályban nincs módunkban megállapítani. Annál inkább azonban a szőlőművelés eszközeit, a kevés esetű betegellátás egyéb életmegnyilvánulása mellett. Egy azonban világos, hogy a XII. század végétől kezdve a királyi oklevelekben gyakran emlegetett „Castrum Soprun" vagy „Villa Sopruniensis" jelentékeny mennyiségben exportált bort. Ezt az időszakot bőségesen feldolgozták Mollay Károly és Házy Jenő, s adataikból tudjuk, mekkora jelentőségű volt a város életében a borkereskedelem és a vele kapcsolatos iparágak működése, A hor3 Orvostörténeti Könyvtár közi. 33