Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 32. (Budapest, 1964)

Dr. Szegő László: A növények által okozott dermatosisok ismeretének története

fűféleség, különösen az Achilla millefolium is fontos szereppel bír. Ugyanekkor többen (Oppenheim és Fessier [194], Spitzer [264], Rock [227]) rámutatnak a mechanikai sértések (éles szélű füvek, kovasav-kristályok) fontosságára a károsító ágensek behatolásánál. A hatóanyagok igen különbözők, szerepelnek közöttük: glycosidák, csereanyagok, gyanta, aethericus olajok stb. Hazai ismertetést Schlammadinger [234], Nagy [180] és Kenedy [136] ad. A kapott kép rendszerint figurális phytodermatogrammként tűnik elő. Savanyú mezőkön gyakoribbak az elváltozások (Poland [205]). A Wiesen-dermatitis okozóinak tartják még a következőket: a timótfűvet, (Wodehouse [319]), a szudánfüvet, nádat és bambuszt (Langelez [156]), a baltacimzt (lóhere és takarmányhere) is. Hazánkban nádtól elsőként Szegő [278] ír le hólyagos bőrgyulladást. Baltacímtől (Onobrychis sativa) Matras [171] ugyancsak hólyagos dermatitist észlelt. A korcs herétől (Trifolium hybridum), mely nálunk is honos, földmívesek lábszárán szintén hólyagos bőrgyulladás keletkezhet (Promachin [209]), ezenkívül állatokra is veszélyes, mert a tatárkához hasonló elváltozásokat okozhat (Pilz [203]), amely egészen bőrnecrosisig fokozódhat az állatokon (Andrews [7]). Bogdanovic [25] a tőzegmunkásokon fellépő bőrelváltozásokban a környező növényeken kívül magának a tőzegnek is szerepet tulajdonít. 2. A csalán számos válfajának (Urtica ureus, U. dioca, U. Laportea, U. ortiga stb.) hatását az irodalom általában vegyi izgatónak tartja (hangyasav), nem pedig túlérzékenységnek (Duval—Jouve [58], C. /. White). A hatás mindenkire egyformán toxikus és a különböző csalánfajták szőrszálai sem mutatnak különbséget Jakowlewa [123] szerint. Flury [76] azon a véleményen van, hogy a hatásmechanizmusban a hangyasavon kívül enzym és toxalbumin is szerepet játszik (hazai leírók Jécsay [127] és Urbányi [296]). Saját esetünkben 58 éves földmívesnő csalánszedés után tenyerén és kézhátán előbb apró hólyagokat kapott, majd mindkét kézfeje megduzzadt, oedemás lett, sűrű, mogyorónyiig terjedő bullákkal. Arca és a szemhéjak szintén oedemásakká váltak, a szemrés zárt, nem látott, hőmérséklete 39 °C-ig emelkedett. A bullák alapja necrotizált. Míg két kontroll betegnél a behozott csalánlevél a csalánnak megfelelő szabályszerű urticát váltott ki, betegünkön a próba helyén a bőrön igen erős, hólyagos-necrotikus reakció kelet-