Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 32. (Budapest, 1964)

Dr. Szegő László: A növények által okozott dermatosisok ismeretének története

A növények gyógyerejének ismeretét szükségszerűen követte a károsító hatások felismerése. /. Shmidt [236] 1607-ben leírja, hogy Rhus vernixtől viszkető kiütést kapott, majd Cornut [40] 1635-ben „Giftefeu" néven ismerteti a Rhus radicanst, amelyet akkoriban a borostyánnal rokonnak tartottak. Kenelme Digby [52] rózsalevéltől 1645-ben látott dermatitist. A komló által okozott bőrgyulladást 1693-ban Dale [47], a spárga-dermatitist pedig 1880-ban Günz [97] írta le. A növények okozta dermatosisok tudományos ismeretének története tulajdonképpen /, C. White [308] „Dermatitis venenata"jával (1887) és P. A. Morrow [177] „Drug Eruptions"-ával kezdődik Amerikában, annak következményeként, hogy ott sokkal gyakoribbak voltak a növények okozta károsodások. A primula-dermatitis első leírója /, C. White [309] volt. E munkákat számos mű követi. Közülük a legfontosabbak: Prosser White [312], Perutz [201], Broers [22], Low [168], majd Touton [294] munkája stb. Utóbbi mintegy 200 növény károsító hatásának teljes és részletes irodalmát dolgozza fel. A legújabb kori munkák közül említésre méltó Rieth [225], valamint Schneider és Wagner [237] ismertetése. A bőrizgató növények legtöbbje a trópusokon található, azonban az ipar és kereskedelem hatalmas fellendülése révén minden országban észlelhetjük ezek károsító hatásait. A bőrizgalom részben mechanikus okok, részben vegyi anyagok hatásának következménye. A növényi károsító anyagok száma ma már szinte áttekinthetetlenül nagy, ismeretük azonban nékülözhetetlen, mert a károsító hatásukat csak így tudjuk kiküszöbölni. Itt csak a citrusfélék terpenjeire [225], a ruta forocumarinjára [280, 281], valamint a Rhusfajták 3-pentodecycatechinére [287] utalok. Chittenden [35] a növényi izgató anyagok három fő csoportját különbözteti meg: 1. Egy sav a tejnedvben. 2. Folyékony vagy nem folyékony olaj az epidermis mirigyeiből. 3. Ca-oxalat-kristály a szőr, a tüske sejtjeinek nedvében. A hangyasavat a csalánok tulajdonképpeni mérgének tartja. Hatásmechanizmus tekintetében az irodalmi adatok szerint a károsító anyag mintegy 80—85%-a primer toxikus okként hat,