Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 32. (Budapest, 1964)

Natter-Nád Miksa: Kováts Mihály főorvos munkássága

A Magyar Patika közreadásával Kovátsnak az volt a célja, hogy feleslegessé tegye a falusi kuruzslók, javasasszonyok és sebészborbélyok készítette „orvosságokat" és azokat a csodaszereket és panaceákat, amiket a vásárokon árusítottak. A Magyar Patikát elsősorban a „falusi külorvosok részére" írta, kik kis fizetést kaptak és a drága orvosi könyveket nehezen szerezhették meg. Szólt még műve a „lelki tanítóknak", akik állandóan érintkeznek a falusi néppel. Kováts ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy Svájcban a lelki tanítókat mielőtt hivatalukat elfoglalják, levizsgáztatják a népi orvostudományból, „a popularis medicinából". Ilyen törvényt akart életbe léptetni a papokra vonatkoztatva II. József császár is. A Magyar Patika használatát azzal könnyítette meg Kováts, hogy „mutató táblákat" állított össze és ezek alapján lehetett a megfelelő orvosságot elkészíteni. Ha például valaki gyomorgyengeségben és étvágytalanságban szenved, és megnyugtatásra van szüksége, meg kell keresni a „mutató táblában" a megfelelő recipét. Eszerint jó erre a bajra a Vinum medicatum és az orvosbor. Ez a következőképpen készül: „Végy 2 marok mentafüvet, fél marok üröm fűhegyet, narancshéjból egy egyedet (vagyis unciát) és 2 font jó bort. Forrózd meg ezeket és a szüredéket add. A beteg 2 óránként egy egyedet (unciát) vegyen be" (egy egyed a font 12-ed része, egy patikai font pedig mai súlymértékben kifejezve 42 deka). Összesen 1680 recept van a Magyar Patikában. A könyv második része az „összetétetett" vagy compositum- és a „készítményes" vagy praeparatum-orvosságokat, tehát szirupokat, nádmézes leveket, konzervákat, „tartatokat, extractumokat, kihuzatokat, emplastrumokat, flastromokat, linimentumokat, kenőcsöket, spiritusokat, szelleteket, roobokat befőttleveket", vagy befőttöket és hasonló szereket ismerteti, és egyúttal leírja, miként kell ezeket készíteni. A „compositum és praeparatum" orvosságokból 215-öt mutat be a könyv második része. Kováts Mihály munkásságának egyik legjelentősebb fejezete, mint említettem már, hogy megkezdte a nyelvújítást a tudomány különböző területein, vagyis az idegen műszavak helyett a magyar kifejezések alkalmazását. Már első, 1798-ban megjelent munkáiban is sok latin szóra talált magyaros vagy legalábbis magyarosnak tetsző kifejezést. Folytatta a magyarosítást a később megjelent munkáiban, JŐ6