Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 32. (Budapest, 1964)
Natter-Nád Miksa: Kováts Mihály főorvos munkássága
az Orgonarosta toldalékában — majd csak elcsendesedik ez az orvos tévelygés, amelyet homeopathiának neveznek," De amikor 1830 márciusában megjelent egy magyar orvos fordításában Hahnemann műve: „Organonja (Életműve) a gyógyművészségnek vagy Hahnemann Sámuel Homeopathiaja (Hasonszenve)" címmel, kinyomatta az Antiorganont. Kováts nem írta meg, hogy ki Hahnemann ominózusnak mondott művének fordítója, pedig köztudomású volt, hogy Bugát Pál fordította. Az Orgonarostát a magyar orvostársadalom nagy része helyeselte és munkája elismeréseként akkoriban több vármegye, pl. Pest-PilisSolt, továbbá Máramaros, Zemplén, Borsod, Tolna, Szatmár vármegyék tiszteletbeli táblabíróvá választották, de az országot kétszer is bejárván tapasztalhatta és az ország közepén lakva minduntalan hallotta, hogy a homeopathiát sokan, még közhivatali orvosok is, gyakorolják és terjesztik. Hahnemann jubileumára magyarországi követői és barátai — számszerint 90-en — tallérokat és ezüst garasokat adtak össze. „Erre az egész dologra — jegyezte meg Kováts — el lehet mondani : Parva saepe scintilla magnum excitât incendium, vagyis gyakran apró szikra támaszt hatalmas tűzvészt." Szóban forgó könyve utolsó részében Kováts még egy orvosi tévelygéssel, még pedig a broussaisággal vagy nadálydühösséggel foglalkozott. François Victor Josep h Broussais francia orvos, 1832-ben lett a párisi egyetemen a kór- és gyógytan tanára. Az orvostudományt új alapokra kívánta helyezni. Művében azt fejtegette, hogy az életet ingerek tartják fenn. A normális inger biztosítja az egészséget, a gyenge vagy a túl erős inger a betegségek okozója. Minden betegség kiindulási pontja a gyomor, mert az ingerek ezt befolyásolják a legjobban, itt lép fel leginkább a gyulladás, ezt pedig vérelvonással kell gyógyítani. A vérelvonásnak legjobb módja a nadályok, vagyis a piócák alkalmazása. Egy időben Franciaországban nagyban dívott a piócázás, és mivel — idézem Kovátsot — „sok nadályt százezrenként hordják innét, tőlünk a kereskedők Parisba, ezen az úton is portéka cserélés képében hozzánk által jöhet a Broussaisság vagyis a piócázás". Ettől óvja honfitársait Kováts, és kimutatja, mennyi bajt, veszedelmet és halált okozott a nadályok oktalan alkalmazása. Értekezését így fejezi be: ,,A 17. században a barmokat azzal kínozták, hogy a vért belőlük kicsapolták és ugyanazt a vért azután az
