Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 32. (Budapest, 1964)

Müller, Reinhold F. G.: Az ősi indiai seborvosok hétcsoportos betegségfelosztása. — Kritikai ismertetés

nézetekkel összehasonlítva) az indusok; hiszen dhátu egyes fokozatainak különös átalakulását végül is tűznek magyarázzák (20). A tanítás befejezése 11-ben [nehezen érthetően] tekintettel van a kisvilágnak a nagyvilág emberével való függőségi kapcsolataira, ahogyan azt az orvosi nézetekben is gyakran találjuk. Ezt megelőzi, kötött beszédmóddal hangsúlyozva, /0-ben a három dosa kiemelése. Ezek már 5-ban számukban az ,áttevésekkel' (dhatu) és a szeméttel vagy bélsárral (mala) vannak összekapcsolva, amit tanításszerűen már a sü° 11 közöl. A hármas felsorolást valószínűleg a 8-ban előbb említett sattva, rajas és tamás sor okozhatta, melyet általában és az indus fordítók (14) is a Sämkhya-filozófiából való származásának tulajdonítanak. Ezt a filozófiát kétségtelenül figyelembe vették sâ° I [utólagos] bevezetésében (21), bár az orvosi elképzelésekben alapul csak rajas és tamás (8) vehetők figyelembe, mint az úgynevezett szellem hibái (dosa) és csak azután rendeltetett e fölé sattva. Hogy az orvosok mit értenek ezen a hármasságon (a filozófiai értékeléssel szemben) a Vagbhata-tanokból tudjuk meg, amelyek különböző elvekre való kitérés nélkül elsősorban az orvosnak szólnak hivatása teljesítésében. Astängahrdaya sä° 3,119-ben (22) és ugyanolyan szöveggel SamgrahasoT 8,47-ben (25) ezt találjuk: ,Nem túlzott önérzetben és lesújtottságban marad a sattvabirtokos, de igényesebb lesz aki a ra;'ashoz (izgalom) tartozik, nem olyan [igényes, kommentár] a tamáshoz (gátlás) tartozó. A kommentárok ehhez nem adnak Sámfr/zya-magyarázatokat (24). A saííya-lényeg (25) orvosi fogalma itt tehát általánosan közérthető és mint a rajas és tamás hibák fölé rendelt fogalom maradt fenn. Lehetséges, hogy a rajas és tamás hibakénti (

dosa) eredeti orvosi értékelései egy úgynevezett szellemi területen a hármas sort a sattva fogalommal szél, epe és nyál Tridosa (háromhiba) sorral eszközölte, bár néha mint negyedik dósat hozzáteszik a vért (így sű° i,25j2-ben, bár ott ennek oka talán a kedvelt négybeosztás (26)). Feltűnő, hogy a hindu fordítók (14) dósat rendszerint és kizárólag „humor"-nak (nedv) fordítják, mégpedig látszólag már régóta /27/, tehát az azonos nyelvtudományi beállítottság /28/ ideje előtt, amelyet mindeddig megtartottak. A sokféleképpen lehetséges gyógyászattörténeti véleményekben (29) az újkori indusok beállítottságukat hellenista tanokra alapíthatták; ezek azonban nem nyúj-