Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Donáth István: A közegészségügyi viszonyok a Kiskunságban

mi viszonyaink között is megfontolni való. Megállapítja, hogy az orvosság fontosabb a vallási tévhitnél, és felhívja magát a papságot, hogy világosítsa fel a lakosságot a tekintetben, hogy a böjti napokon is fogyasszon húst egészsége érdekében, s vegye be az orvosságot — ha ez szükséges. Ez pedig királyi parancs. Látjuk, hogy már ebben a korban is a világi hatalom igen ügyesen állítja a haladás szolgálatába a maga egyházi „népnevelőit", a papságot. Az egyházak ekkor még, miként sok évszázadon át, a haladást szolgálták, hiszen — ne feledjük el — a legkitűnőbb iskolák is az övék voltak, de nemegyszer kiváló természettudósokat is találunk egyházi személyek között. A papság, bár nem materialista alapon — de harcolt a babona és tudatlanság ellen, és látni fogjuk később, hogy pl. a bábaképzés terén sem maradt közömbös. Sajnos, nagy az orvoshiány ebben az időben, különösen, ha orvos alatt az egyetemet végzett „fizikust" értjük. Állatorvosról még egyáltalában nem olvasunk, de arról annál többet, hogy az ember-orvosnak kell ellenőriznie a marhahúst, a borokat; a megyei orvos ellenőrzi pl. azt, hogy a marhavágásnál van-e ellenőr,, aki a hús fogyaszthatóságát ellenőrizze. Neki kell felboncoltatni adott esetben az állatot (1796. okt. 19.) és a lakosságot tájékoztatni. Mindezt együtt említi a rendelkezés a járványok alatti kötelességével, ami nem véletlen, mert nemegyszer állat terjeszti azokat. Lehet-e állatorvoslásról beszélni akkor, amikor még az 1792-es években a veszett marhákra, sertésekre „áldást" mondanak, s ezzel akarják azokat gyógyítani. Igaz, hogy ez nem kerül pénzbe, a gyógyszer pedig költséges, és e korban még elég bizonytalan eredményt hoz, de az akkori utasítások már a hatóság kötelességévé teszik, hogy felvilágosítsák a népet. Még a lelkészek is kötelesek ezt megmagyarázni, hogy a régi. rossz szokás megszűnjék (Hiv. lev. XI. k. 190. old.). Felhívja a figyelmet arra, hogy a marha betegsége nem végzet, ami ellen küzdeni nem lehet, hanem orvoslásra szoruló betegség, a lakosság tehát ne nyugodjék meg abban, mint