Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Sugár István: Az egri gyógyfürdő és fürdőkultúra története

èz Egerben is, mint Budán, amint arról Johann Wilden német hadifogoly munkájában tudósított. Hol állottak a török hévizű fürdők? Ez természetesen az első kérdés. Kétségtelen, hogy az ilidzsák az egykori, már leírt „Balneum Carthusiensium" környékén, illetve annak megfelelően alakultak ki. Ezért is nevezték el a törökök a fürdők közelében nyíló városkaput, amelyen át különben a fürdőket is megközelítették, „Ilidzse kapu"-nak, azaz hévizi kapunak. Ezt a topográfiai megállapítást igazolják a XVII. századból származó német és olasz eredetű rézkarcok is, amelyek a város távlati képében, illetve a város alaprajzában korrektan feltüntetnek egy fürdőházat, „Balneum"-ot, illetve meleg vizű fürdőt, „Bagno caldo"-t. így látjuk a topográfiai viszonyokat Houfnagel György 1617-ből származó, valamint Giovanni Giacomi de Rossznak Rómában, Chiarillonak Velencében, Merícmnak pedig Frankfurtban 1687-ben kiadott vedutáin és egy névtelen olasz, mester térképszerű ábrázolásán is. A rajzok a városfalon kívül, attól délre, pontosan rögzítenek egy négyzetes alapú, szép kerek kupolával fedett fürdőépületet. A frankfurti kiadás még szép árnyas fákkal övezett környezetét is felvázolja. Ez a nagyobb, a jelentősebb hévizű fürdő a jelenlegi fürdő épületének megfelelően állott. A mai fürdőház magjában ma is megtalálható, bár többszörösen átépített formában, de török alapokon és talán falakon is, a tipikus török nyolcszögletű fürdőmedence! A másik, a kisebb fürdő — melynek ma már nyoma sincs —• létezését és elhelyezkedését én állapítottam meg: a jelenlegi uszoda tava mellett, attól keleti irányban állott. Ez is kerek kupolával fedett épület volt. Sőt Bél Mátyás kiváló tudósunk 1735 körüli leírásából még azt is tudjuk, hogy mindkét fürdő melletti tó szögletes kövekkel körülrakott, azaz kellően ápolt volt. Borsod vármegye Mária Terézia-kori főorvosának — később még részletezendő — munkájából pedig arról nyerhetünk adatokat, hogy a kisebbik fürdő is méltó volt a nagy török fürdőkultúrához, mert hiszen „szögletes kövekkel körüldíszített" volt. Ezt a kisebb fürdőépületet a már említett névtelen olasz mester 1687-ből származó rajzán külön jelzés nélkül, de a