Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)
Dr. Spielmann József: Szotyori József (1767—1833)
,, chaos infusorium" néven osztályozza őket. Plencis 1762-ben feltételezi, hogy a fertőző betegségeket „féregszerű csirok" idézik elő. Szamojlovics (1744—1805) orosz orvos a pestis kórokozójául apró láthatatlan élőlényeket tételez fel. Gottfried Ehrenburg német orvos 1838-ban a pestisjárványok tanulmányozása közben felveti a gondolatot, hogy az infuzóriumokat a szél igen messze viheti, s ha azok kedvező körülmények közé kerülnek, visszanyerhetik élettevékenységüket. Ehrenburg azonban nem gondol arra, hogy a pestist maguk az infuzóriumok okozhatják. Éppen itt vet fel új gondolatot Szotyori. „Dié*tétiká"-jában a következőket írja: „Még 1828-ban novemberben elmélkedvén az író a keleti pestistről, ily vélekedését tette papirosra: a keleti pestis (t) éghajlati, levegő öntési állatocskák, vagy ázalék férgek" [70] idézik elő. Nézetét azzal igyekszik igazolni, hogy „amely környülállásokban formálódnak az öntési állatok vagy ázalék férgek, csaknem azokban fejlődik ki a pestis, most szanaszét, majd elterjedve, ostorosán, ragadósán és járványosán" [71]. A pestis infuzóriuma — hangoztatja — különböző tárgyakra kerülve „megvonja magát", távoli területekre jut, s kedvező körülmények között „a veszteglésből felelevenedik s elfogansztatja szapora mérgét" [72]. Szotyorinak a pestis kórokozójáról szóló egész felfogása spekulatív, a német természetfilozófia befolyását tükrözi, kísérletileg alá nem támasztott elmélet. Mégis, így fonákul megfogalmazva is, túlmutat kora elöregedett epidemiológiai nézetein, előhírnöke a bakteriológia korának. Szotyori József nem hagyott az utókorra kimagasló életművet. De ne ítéljünk igazságtalanul! A XIX. század első évtizedeinek visszamaradt Erdélyében, orvosi népszerűsítő munkássága, a polgári kórházakért, a himlőoltás meghonosításáért vívott harca igen előremutató volt. Megérdemli az utókor elismerését. Kezdeményezései napjainkban teljesednek ki csak igazán. Előrelátása igazolódott: „így lett későbbre nagy folyó a kicsiny forrásból és sokezer annyi a jó földbe vetett magból" [73].
