Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

tás elég erőssé lesz." Itt van tehát egy kísérlet a mutációs és az adaptációs szemlélet összeegyeztetésére. Madzsar így jellemzi a mendeli átöröklés néhány problémáját és a mutáció genetikai szerepét. ,,Ma már sok olyan tulajdonságot ismerünk úgy az állat-, mint a növényvilágban, amelyeknek az átöröklődése Mendel törvénye szerint történik. A kísérletezés azonban még nem haladt annyira, hogy előre me g mondhatnók, adott esetben melyik tulajdonság lesz a győztes. Általában annyit mondhatunk, hogy többnyire a magasabbrendű állapot győz az alacsonyabb felett, az újabb keletkeződésű képződés a régibb egyszerűbb felett. És éppen ebben áll az átöröklés ezen módjának fontossága a származástan szempontjából, mert ezen a módon valamely új változat, ha csak nagyon kevés egyénben jelentkezik is, mégis elnyomhatja a törzsfajt, ha az új tulajdonság domináns gyanánt viselkedik a régi tulajdonsággal szemben. Természetes, hogy ha az új tulajdonság káros, a létért való küzdelem a domináns tulajdonságot is ki fogja küszöbölni." Az egyes szerveknek hirtelen nagyfokú megváltozásai, a feltűnő mutációk ritka esetei így lehetnek tényezőkké a faj keletkezésében, ha a mutáció a kereszteződésnél uralkodó jellemvonás, vagyis ha a Mendel-féle törvényt követi. Ez azonban csak az esetek egy részében van így és az is csak az egymással közel rokonfajok kereszteződésén, a távolabb eső fajoknál inkább a tulajdonságok összeolvadása a szabály. Szóval, „a természet az átöröklés terén sem dolgozik egyetlen séma szerint, hanem úgyszólván egyes esetben külön-külön kell megkeresni azokat az utakat, amelyeken valamely eredményt létrehozott." Minden részletében nem pontosak ma már az összes megállapítások, de szemléletében Madzsar felfogása ma is iránymutató. Az alkalmazkodás és a kiválasztódás összefüggésével kapcsolatban Darwinra, hivatkozik, aki szerint lehetséges, hogy a havon járó amerikai kutyák lábujjai között azért keletkezett összekötőhártya, mert állandóan szétterpesztett ujjakkal járván, az inger kifejlesztette az ujjakat összekötő bőrt. De valószínűbb, hogy ez a hártya, úgy, mint némely galambfajtáknál is, spontán lépett fel és később fejlődött ki, hogy nemzedéke-