Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

„A harmadik tétel, melyet az orvosi hivatásból levonhatunk, hogy ne félj a haláltól. A csontváz, melyre szent borzalommal tekint a laikus, a hulla, mely iszonnyal és undorral tölti el a bonczterembe betévedőt, már pályánk kezdetén megtanít erre a tételre. És minél inkább orvossá leszünk, annál inkább megszokjuk, hogy a halálban ne egy sötét mysteriumot, ne rettenetes katastrophát lássunk, hanem egy természeti folyamat végső következményét. Tudjuk, a biológia minden igazsága erre tanít, hogy élet csak halál árán keletkezhetik, hogy az élet és halai egy és ugyanazon fejlődési hullám két különböző szakasza. De ha a halállal meg is békül az orvos, a betegséggel és a gyilkossággal soha." Ezekben az években többen is kiáltanak Apáthy mellett, így Péterfi Tibor is. (Orvosi Hetilap, 1918. 405. old.): „A neuron és neurofibrillar is elméletének, a contiguitás és a continuitás tanának küzdelme ma már a történelemé, a tudomány absorbeálta mind a kettőt és asszimilálta mindazt, a mi maradandó értékűnek bizonyult, viszont kiküszöbölt sok elméleti okoskodást a mi az első percben tetszetős magyarázatnak látszott, de a további vizsgálatok során positiv támasztékot nem találhatott. Ma már éppen olyan vitán felül álló dolog, hogy az idegszövettan azon az alapon fejlődött tovább, amelyet Golgi, Ramon, Y Cajal, Kölliker, His, Lenhossék, és Retzius fektetett le, mint ahogy való, hogy Apáthy, Bethe, Nissl felfedezései megtermékenyítették, elmélyítették és sok tekintetben új irányokba terelték a tudományt." Mindemellett elkötelezi magát a neuroelmélet mellett, amikor egy elmefuttatás végén megjegyzi: „ ... Itt nyilvánul meg legmeggyőzőbben a neurontan értéke és igazsága." Ugyanerről a témáról írt a Gyógyászatban (1919/213) Schein Mór „Nemzeti tudomány" című cikkében, melyben igen határozottan Apáthy védelmében állt ki,, ugyanakkor azonban Apáthy egyes téves nézeteit is megbírálta: „Csak nagy ritkán akad a tudósok között annyira szerény és objektív ember mint Darwin ki senkitől sem vette rossz néven, ha tanaival polemizált, tanai ellen állást foglalt, ki