Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Spielmann József: Szotyori József (1767—1833)

lálhatnak, mint vádolják a hajdoniakat gondatlansággal, a nem is ok nélkül, hogy a maga idejében elmulatták feljegyezni, s a maradéknak általadni a szükségest" [42]. A bécsi kórházak légkörében nevelkedett Szotyori Józsefnek — kétségtelenül — az egyetemi évek tapasztalata sugallta a kórházalapítás gondolatát. Ez idő tájt a félfeudális Erdélyben csak egyházi vagy a város gondozásában levő ispotályok léteznek, ahová betegeket, aggokat, rokkantakat, elhagyott gyerekeket egyaránt befogadnak. Marosvásárhelyt is létezett az 1360 körül alapított katolikus „Szentlélek" ispotály. Egy 1511-ből származó okiratból megtudjuk, hogy Marosszék fő királybírája „tekintetbe véve az ispotály szükölködését és fogyatkozásait", Sóspatak falut szántóvetőjével, kaszálóival, erdeivel, rétjeivel és „minden megnevezett hozzávalóival együtt" a „Szentlélek" ispotálynak adományozza [43]. A reformáció után, a „Szentlélek" ispotály megszűnt. A XVIII. század közepén azonban a Sárvári család adományából, az egykori Szent Miklós utcában református ispotály létesül. A XVIII. század végén ez az ispotály a városi tanács gondozásába került. „Ezen ispotályban — írja Szotyori — ... ÍZ. József császár idejétől fogva ... reformata és római katolika vallású személyek egyenlő számmal tartatnak" [44]. Ezt a minden szempontból elégtelen „ispotály"-t találja a Vásárhelyt letelepedő Szotyori. Már 1801-ben előadja tervét az országos polgári kórház felállításáról néhány barátjának, köztük Antal János kollégiumi tanárnak és Nemes György városi főbírónak. Azok bátorítják. Állandóan igyekszik megnyerni a hivatali szervek és a haladó közvélemény támogatását. Az 1806-os év hozza az első sikert. Gróf Bethlen Sámuelné, Korda Zsuzsanna kórházépületnek ígéri a Szentgyörgy és a Rózsa utca sarkán álló kőházat. Azt azonban 1807-ben eladja, s csak a vételárból származó 4000 forintot juttatja e célra (az 181 l-es devalvációval az összeg azonban teljesen elértéktelenedett). Szotyori 1807 decemberében elérkezettnek látja az időt: beadványt terjeszt a városi tanácshoz. Kéri, hogy a régi ispotályt korszerűsítsék, alakítsák át polgári kórházzá, tehát csak beteg-